Ésa. 2
Ésa. 2
Ésa. 2.1
Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
Ésa. 2.2
Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak * hozzá minden pogányok;
Ésa. 2.3
És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
Ésa. 2.4
Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, * és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
Ésa. 2.5
Jákóbnak háza! jertek * járjunk az Úrnak világosságában!
Ésa. 2.6
Mert elhagytad, * Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a + Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
Ésa. 2.7
És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
Ésa. 2.8
És betelt földje * bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
Ésa. 2.9
Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.
Ésa. 2.10
Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége * előtt.
Ésa. 2.11
A kevély szemű * közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Ésa. 2.12
Mert a seregek * Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
Ésa. 2.13
És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden * tölgyfái ellen;
Ésa. 2.14
Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
Ésa. 2.15
Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
Ésa. 2.16
És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges * drágaságok ellen.
Ésa. 2.17
És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
Ésa. 2.18
És a bálványokat * teljességgel elveszti.
Ésa. 2.19
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
Ésa. 2.20
Ama napon odadobja * az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
Ésa. 2.21
Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
