Eszt. 7
Eszt. 7
Eszt. 7.1
És elméne a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz.
Eszt. 7.2
És monda * a király Eszternek másodnapon is, borivás közben: Mi a te kivánságod Eszter királyné? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az országnak fele is, meglészen.
Eszt. 7.3
És felele Eszter királyné, és monda: Ha kegyet találtam szemeid előtt, oh király! és ha a királynak tetszik, add meg nékem életemet kivánságomra, és nemzetségemet kérésemre.
Eszt. 7.4
Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket; ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért.
Eszt. 7.5
És szóla Ahasvérus király, és monda Eszternek, a királynénak: Ki az és hol van az, a kit az ő szíve erre vitt, hogy azt cselekedné?
Eszt. 7.6
És monda Eszter: Az ellenség és gyűlölő, ez a gonosz * Hámán! Akkor Hámán megrettene a király és királyné előtt.
Eszt. 7.7
A király pedig felkele haragjában a borivástól és méne a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részéről elvégeztetett az ő veszte.
Eszt. 7.8
És mikor a király visszatért a palota kertjéből a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erőszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék.
Eszt. 7.9
És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a király előtt: Ímé a fa * is, a melyet készített Hámán Márdokeusnak, a ki a király javára + szólott vala, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok őt ** magát reá!
Eszt. 7.10
Felakaszták azért Hámánt a fára, a melyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja.
