Hab. 2
Hab. 2
Hab. 2.1
Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én * panaszom dolgában.
Hab. 2.2
És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
Hab. 2.3
Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!
Hab. 2.4
Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz * pedig az ő hite által él.
Hab. 2.5
És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen * nyugalma; ő, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet.
Hab. 2.6
Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet * róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyűjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát!
Hab. 2.7
Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.
Hab. 2.8
Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erőszaktételért.
Hab. 2.9
Jaj annak, a ki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől.
Hab. 2.10
Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet.
Hab. 2.11
Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.
Hab. 2.12
Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal.
Hab. 2.13
Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?
Hab. 2.14
Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.
Hab. 2.15
Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket!
Hab. 2.16
Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál * te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet.
Hab. 2.17
Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, * a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért.
Hab. 2.18
Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?
Hab. 2.19
Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!
Hab. 2.20
Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, * hallgasson előtte az egész föld!
