Jób. 2
Jób. 2
Jób. 2.1
Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán * is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.
Jób. 2.2
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.
Jób. 2.3
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha * ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.
Jób. 2.4
És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.
Jób. 2.5
Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?
Jób. 2.6
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, * csak életét kiméld.
Jób. 2.7
És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot * undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
Jób. 2.8
És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, * és így ül vala a hamu közepett.
Jób. 2.9
Monda pedig ő néki az ő * felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
Jób. 2.10
Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük * Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
Jób. 2.11
Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják * őt.
Jób. 2.12
És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
Jób. 2.13
És ülének vele hét * napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.
