Jób. 41
Jób. 41
Jób. 41.1
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Jób. 41.2
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Jób. 41.3
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Jób. 41.4
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Jób. 41.5
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Jób. 41.6
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Jób. 41.7
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Jób. 41.8
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Jób. 41.9
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Jób. 41.10
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Jób. 41.11
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Jób. 41.12
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Jób. 41.13
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Jób. 41.14
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Jób. 41.15
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Jób. 41.16
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Jób. 41.17
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Jób. 41.18
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Jób. 41.19
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Jób. 41.20
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Jób. 41.21
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Jób. 41.22
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Jób. 41.23
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Jób. 41.24
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Jób. 41.25
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Jób. 41.26
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Jób. 41.27
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Jób. 41.28
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Jób. 41.29
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Jób. 41.30
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Jób. 41.31
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Jób. 41.32
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Jób. 41.33
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Jób. 41.34
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
