Józs. 14
Józs. 14
Józs. 14.1
Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, * a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
Józs. 14.2
Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta * vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
Józs. 14.3
Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
Józs. 14.4
Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
Józs. 14.5
A mint megparancsolta * vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
Józs. 14.6
Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, * a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
Józs. 14.7
Negyven esztendős valék én, mikor elküldött * engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.
Józs. 14.8
Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették * a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
Józs. 14.9
És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott * a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
Józs. 14.10
Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
Józs. 14.11
Még ma is olyan erős * vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
Józs. 14.12
Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok * vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.
Józs. 14.13
És megáldá őt Józsué, és * odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
Józs. 14.14
Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
Józs. 14.15
A Hebron * neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott + a harcztól.
