2 Krón. 16
2 Krón. 16
2 Krón. 16.1
Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében * feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és + megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.
2 Krón. 16.2
De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki * ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:
2 Krón. 16.3
Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelőtt. Ímé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék * el tőlem.
2 Krón. 16.4
És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ő seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.
2 Krón. 16.5
A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.
2 Krón. 16.6
Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.
2 Krón. 16.7
Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, * és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedből.
2 Krón. 16.8
Avagy nem vala-é a * Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;
2 Krón. 16.9
Mert az Úr szemei * forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul + cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.
2 Krón. 16.10
Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is sokat megnyomoríta.
2 Krón. 16.11
De ímé Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.
2 Krón. 16.12
És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.
2 Krón. 16.13
És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében.
2 Krón. 16.14
És eltemeték őt az ő sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék őt az ágyba, a melyet megtöltének drága fűszerekkel, s kenőcscsé feldolgozott * jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.
