2 Sám. 1
2 Sám. 1
2 Sám. 1.1
És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és * Dávid két napig Siklágban időzött:
2 Sám. 1.2
Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, * fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
2 Sám. 1.3
Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
2 Sám. 1.4
Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és * Jonathán az ő fia meghalának.
2 Sám. 1.5
Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
2 Sám. 1.6
Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul * az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
2 Sám. 1.7
Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
2 Sám. 1.8
Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
2 Sám. 1.9
Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, * pedig a lélek még teljesen bennem van.
2 Sám. 1.10
Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
2 Sám. 1.11
Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és * megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
2 Sám. 1.12
És nagy zokogással sírának, és bőjtölének * mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
2 Sám. 1.13
És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
2 Sám. 1.14
Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet * az Úr felkentjének elvesztésére?
2 Sám. 1.15
És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg * őt. Ki általüté azt, és meghala.
2 Sám. 1.16
És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem * meg az Úrnak felkentjét.
2 Sám. 1.17
És keservesen síra Dávid ilyen sírással, * Saulon és Jonathánon, az ő fián,
2 Sám. 1.18
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a * Jásár könyvébe):
2 Sám. 1.19
Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
2 Sám. 1.20
Meg ne mondjátok * Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
2 Sám. 1.21
Gilboa * hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna + olajjal.
2 Sám. 1.22
A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem * tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
2 Sám. 1.23
Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették * és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
2 Sám. 1.24
Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
2 Sám. 1.25
Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
2 Sám. 1.26
Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves * valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
2 Sám. 1.27
Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!
