Zsolt. 11
Zsolt. 11
Zsolt. 11.1
Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss * a ti hegyetekre, mint a madár?!
Zsolt. 11.2
Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az * igazszívűekre lövöldözzenek.
Zsolt. 11.3
Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Zsolt. 11.4
Az Úr az ő szent * templomában, az Úr + trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
Zsolt. 11.5
Az Úr az igazat * megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő + lelke.
Zsolt. 11.6
Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő * és égető szél az ő osztályrészök!
Zsolt. 11.7
Mert az Úr igaz; * igazságot szeret, az igazak látják az + ő orczáját.
