Zsolt. 112
Zsolt. 112
Zsolt. 112.1
Dicsérjétek az Urat.
Boldog * az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Boldog * az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Zsolt. 112.2
Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Zsolt. 112.3
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Zsolt. 112.4
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Zsolt. 112.5
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Zsolt. 112.6
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Zsolt. 112.7
Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
Zsolt. 112.8
Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Zsolt. 112.9
Osztogat, * adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
Zsolt. 112.10
Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
