Zsolt. 132
Zsolt. 132
Zsolt. 132.1
Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Zsolt. 132.2
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Zsolt. 132.3
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Zsolt. 132.4
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Zsolt. 132.5
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób * Istenének hajlékot!
Zsolt. 132.6
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Zsolt. 132.7
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk * le lábainak zsámolyához!
Zsolt. 132.8
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te * és a te hatalmadnak ládája!
Zsolt. 132.9
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Zsolt. 132.10
Dávidért, * a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Zsolt. 132.11
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod * gyümölcsét ültetem székedbe;
Zsolt. 132.12
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Zsolt. 132.13
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt * szerette meg magának lakhelyül:
Zsolt. 132.14
Ez lesz * nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Zsolt. 132.15
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Zsolt. 132.16
Papjait * meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Zsolt. 132.17
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket * szerzek az én felkentemnek.
Zsolt. 132.18
Ellenségeire * szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
