Zsolt. 17
Zsolt. 17
Zsolt. 17.1
Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre * könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre * könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Zsolt. 17.2
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid * hadd lássanak igazat.
Zsolt. 17.3
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál * semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Zsolt. 17.4
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad * igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Zsolt. 17.5
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Zsolt. 17.6
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Zsolt. 17.7
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Zsolt. 17.8
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Zsolt. 17.9
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
Zsolt. 17.10
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Zsolt. 17.11
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Zsolt. 17.12
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra * szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Zsolt. 17.13
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Zsolt. 17.14
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; * megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
Zsolt. 17.15
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn * felserkenek.
