Zsolt. 2
Zsolt. 2
Zsolt. 2.1
Miért * dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Zsolt. 2.2
A föld királyai * felkerekednek és a fejedelmek együtt + tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Zsolt. 2.3
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és * dobjuk le magunkról köteleiket!
Zsolt. 2.4
Az egekben * lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Zsolt. 2.5
Majd szól nékik haragjában, * és megrettenti őket gerjedelmében:
Zsolt. 2.6
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, * az én szent hegyemen!
Zsolt. 2.7
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam * vagy te; én ma nemzettelek téged.
Zsolt. 2.8
Kérjed tőlem és * odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Zsolt. 2.9
Összetöröd * őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Zsolt. 2.10
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Zsolt. 2.11
Szolgáljátok az * Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Zsolt. 2.12
Csókoljátok a Fiút, * hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
