Zsolt. 77
Zsolt. 77
Zsolt. 77.1
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
Zsolt. 77.2
Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; * szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Zsolt. 77.3
Nyomorúságom * idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Zsolt. 77.4
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
Zsolt. 77.5
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Zsolt. 77.6
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Zsolt. 77.7
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
Zsolt. 77.8
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Zsolt. 77.9
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Zsolt. 77.10
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
Zsolt. 77.11
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Zsolt. 77.12
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem * hajdani csodáidról;
Zsolt. 77.13
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Zsolt. 77.14
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Zsolt. 77.15
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Zsolt. 77.16
Megváltottad * népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
Zsolt. 77.17
Láttak téged a vizek, oh * Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Zsolt. 77.18
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Zsolt. 77.19
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid * megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Zsolt. 77.20
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Zsolt. 77.21
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek * és Áronnak kezével.
