Bölcs 4
Bölcs 4
Bölcs 4.1
Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.
Bölcs 4.2
Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben.
Bölcs 4.3
De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.
Bölcs 4.4
Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
Bölcs 4.5
Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.
Bölcs 4.6
Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.
Bölcs 4.7
Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része.
Bölcs 4.8
Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.
Bölcs 4.9
Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.
Bölcs 4.10
Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete.
Bölcs 4.11
Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.
Bölcs 4.12
Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.
Bölcs 4.13
Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.
Bölcs 4.14
Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,
Bölcs 4.15
hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.
Bölcs 4.16
Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.
Bölcs 4.17
Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba.
Bölcs 4.18
Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük.
Bölcs 4.19
Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük.
Bölcs 4.20
Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.
