Hab 3
Hab 3
Hab 3.1
Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára.
Hab 3.2
Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra!
Hab 3.3
Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.
Hab 3.4
Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje.
Hab 3.5
Előtte pestis jár, a nyomában láz halad.
Hab 3.6
Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva.
Hab 3.7
Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak.
Hab 3.8
Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre?
Hab 3.9
Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet,
Hab 3.10
ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylő vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli.
Hab 3.11
Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtőzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elől.
Hab 3.12
Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket.
Hab 3.13
Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.)
Hab 3.14
Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt!
Hab 3.15
Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját.
Hab 3.16
Meghallottam és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre.
Hab 3.17
(Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.)
Hab 3.18
Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben.
Hab 3.19
Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)
