Iz 34
Iz 34
Iz 34.1
Gyertek ide, népek és halljátok! Figyeljetek, ti nemzetek! Hallja a föld, s ami betölti, a földkerekség, s minden ami csak rajta él!
Iz 34.2
Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti őket.
Iz 34.3
A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükből bűz csap fel, vérüktől szinte megolvadnak a hegyek,
Iz 34.4
s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szőlő, s mint a fügefáról a levél.
Iz 34.5
Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam.
Iz 34.6
Az Úr kardja jóllakik vérrel, s meghízik a hájon, a bárányok és kosok vérén, a bakok veséjének kövérén. Mert az Úr áldozatot rendez Boszrában, és nagy öldöklést Edom földjén.
Iz 34.7
De ökrök helyett nemzetek hullnak el, és bikák helyett harcosok, egy egész sereg. Földjük megittasodik a vértől és poruk csöpögni fog a hájtól.
Iz 34.8
Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezőjének.
Iz 34.9
Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, és földje égő szurokká lesz...
Iz 34.10
Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki.
Iz 34.11
Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. A megsemmisülés mérőzsinórját feszíti ki fölé az Úr, és a pusztaság mérőónját.
Iz 34.12
Szörnyetegek laknak majd arra, fejedelmei sem lesznek többé, királyt többé ott ki nem kiáltanak, főemberei mind semmivé lesznek.
Iz 34.13
Bojtorján nő majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája.
Iz 34.14
Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szőrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet.
Iz 34.15
Ott fészkel majd a vipera és tojást rak, melegíti és ki is költi őket. Keselyűk gyűlnek oda,
Iz 34.16c
ott lesz a találkozóhelyük.
Iz 34.16ab
Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek közül, mert ajka rendelte így,
Iz 34.16d
és lelke gyűjtötte egybe őket.
Iz 34.17
Maga vetett sorsot mindnyájunknak, keze osztotta ki nekik mérőzsinórral a földet. Az övék is lesz az mindörökre, és nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
