Jób 23
Jób 23
Jób 23.1
Erre Jób válaszolt és így szólt:
Jób 23.2
Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra.
Jób 23.3
Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé!
Jób 23.4
Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám.
Jób 23.5
Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám.
Jób 23.6
Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna.
Jób 23.7
Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék.
Jób 23.8
Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom.
Jób 23.9
Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem.
Jób 23.10
De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít.
Jób 23.11
Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle.
Jób 23.12
Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem.
Jób 23.13
Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar.
Jób 23.14
Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében,
Jób 23.15
azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok.
Jób 23.16
Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható.
Jób 23.17
Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.
