Jób 35
Jób 35
Jób 35.1
Elihu ekkor folytatta és így szólt:
Jób 35.2
Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?”
Jób 35.3
Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?”
Jób 35.4
Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.
Jób 35.5
Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!
Jób 35.6
Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod?
Jób 35.7
Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna?
Jób 35.8
Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.
Jób 35.9
Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,
Jób 35.10
de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?
Jób 35.11
Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!”
Jób 35.12
Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik.
Jób 35.13
Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható.
Jób 35.14
És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”,
Jób 35.15
aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”,
Jób 35.16
akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.
