Jób 39
Jób 39
Jób 39.1
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek,
Jób 39.2
tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek?
Jób 39.3
Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.
Jób 39.4
A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.
Jób 39.5
Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?
Jób 39.6
Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.
Jób 39.7
Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.
Jób 39.8
A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
Jób 39.9
Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?
Jób 39.10
Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?
Jób 39.11
Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?
Jób 39.12
Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed?
Jób 39.13
Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?
Jób 39.14
Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket.
Jób 39.15
Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.
Jób 39.16
Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.
Jób 39.17
A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.
Jób 39.18
De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn.
Jób 39.19
Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?
Jób 39.20
Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt.
Jób 39.21
Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.
Jób 39.22
Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni.
Jób 39.23
A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.
Jób 39.24
Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.
Jób 39.25
Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.
Jób 39.26
Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?
Jób 39.27
A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?
Jób 39.28
A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
Jób 39.29
Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.
Jób 39.30
Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.
