Jo 1
Jo 1
Jo 1.1
Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.
Jo 1.2
Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?
Jo 1.3
Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.
Jo 1.4
Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott.
Jo 1.5
Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az új bor miatt, mert elragadták szátoktól.
Jo 1.6
Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
Jo 1.7
Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.
Jo 1.8
Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!
Jo 1.9
Eltűnt az étel- és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái.
Jo 1.10
Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj.
Jo 1.11
Szégyenkeznek a földművesek, siránkoznak a szőlősgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.
Jo 1.12
Kiszáradt a szőlőskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezőn minden fa. Bizony eltűnt a vidámság is az emberek fiai közül!
Jo 1.13
Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel- és italáldozat.
Jo 1.14
Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:
Jo 1.15
„Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!”
Jo 1.16
Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet?
Jo 1.17
Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés.
Jo 1.18
Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik!
Jo 1.19
Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját.
Jo 1.20
Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.
