2Krón 5
2Krón 5
2Krón 5.1
Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.
2Krón 5.2
Azután Salamon összegyűjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról.
2Krón 5.3
Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.
2Krón 5.4
Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát.
2Krón 5.5
Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levő szent fölszerelésekkel együtt.
2Krón 5.6
Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyűlt a láda előtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett őket.
2Krón 5.7
Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá.
2Krón 5.8
A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülről elfödték a ládát és a rúdjait.
2Krón 5.9
A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részéről, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülről már nem. Ott is van mind a mai napig.
2Krón 5.10
A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.
2Krón 5.11a
Amikor a papok kijöttek a szentélyből,
2Krón 5.13b
a szentélyt, az Úr házát felhő töltötte be.
2Krón 5.11b
Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez.
2Krón 5.12
Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.
2Krón 5.13a
Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsőítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!”
2Krón 5.14
A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
