Náh 3
Náh 3
Náh 3.1
Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat!
Náh 3.2
Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek!
Náh 3.3
A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak...
Náh 3.4
Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket.
Náh 3.5
Nézd, én szembeszállok veled - mondja a Seregek Ura -, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt.
Náh 3.6
Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek.
Náh 3.7
Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?
Náh 3.8
Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize.
Náh 3.9
Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták.
Náh 3.10
De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek.
Náh 3.11
Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.
Náh 3.12
Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.
Náh 3.13
Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg.
Náh 3.14
Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát:
Náh 3.15
megemészt a tűz, és elpusztít a kard.
Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák,
Náh 3.16a
szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag.
Náh 3.17a
Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap,
Náh 3.16b
kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák,
Náh 3.17b
útnak indulnak, nem tudni hová.
Náh 3.18
Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni.
Náh 3.19
Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?
