Péld 7
Péld 7
Péld 7.1
Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat!
Péld 7.2
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét.
Péld 7.3
Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!
Péld 7.4
Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”.
Péld 7.5
Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől.
Péld 7.6
Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik,
Péld 7.7
hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:
Péld 7.8
arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van.
Péld 7.9
Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.
Péld 7.10
Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva.
Péld 7.11
Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.
Péld 7.12
Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött.
Péld 7.13
Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal:
Péld 7.14
„Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam.
Péld 7.15
Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek.
Péld 7.16
Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá.
Péld 7.17
Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.
Péld 7.18
Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!
Péld 7.19
Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult.
Péld 7.20
Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.”
Péld 7.21
Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.
Péld 7.22
Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.
Péld 7.23
Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik.
Péld 7.24
Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
Péld 7.25
Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
Péld 7.26
Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
Péld 7.27
Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.
