Zsolt 142
Zsolt 142
Zsolt 142.1
(Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt, ima.)
Zsolt 142.2
Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz!
Zsolt 142.3
Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat.
Zsolt 142.4
Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak.
Zsolt 142.5
Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre.
Zsolt 142.6
Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
Zsolt 142.7
Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam.
Zsolt 142.8
Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.
