Zsolt 16
Zsolt 16
Zsolt 16.1
(Miktam - Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök.
Zsolt 16.2
Ti így beszéltek az Úrhoz: „Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!”
Zsolt 16.3
A „szentekhez” pedig, kik a földön élnek: „Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!”
Zsolt 16.4
Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra.
Zsolt 16.5
Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat.
Zsolt 16.6
Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben.
Zsolt 16.7
Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet.
Zsolt 16.8
Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Zsolt 16.9
Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni.
Zsolt 16.10
Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
Zsolt 16.11
Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
