Zsolt 56
Zsolt 56
Zsolt 56.1
(A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint - miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)
Zsolt 56.2
Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.
Zsolt 56.3
Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra,
Zsolt 56.4
amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom.
Zsolt 56.5
Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.
Zsolt 56.6
Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem.
Zsolt 56.7
Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek.
Zsolt 56.8
Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket!
Zsolt 56.9
Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.
Zsolt 56.10
Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van.
Zsolt 56.11
Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát.
Zsolt 56.12
Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem?
Zsolt 56.13
Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.
Zsolt 56.14
Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.
