Zsolt 62
Zsolt 62
Zsolt 62.1
(A karvezetőnek, Jedutun szerint - Dávid zsoltára.)
Zsolt 62.2
Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.
Zsolt 62.3
Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg.
Zsolt 62.4
Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat?
Zsolt 62.5
Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak.
Zsolt 62.6
Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön!
Zsolt 62.7
Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg.
Zsolt 62.8
Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem.
Zsolt 62.9
Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk!
Zsolt 62.10
Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.
Zsolt 62.11
Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá!
Zsolt 62.12
Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle:
Zsolt 62.13
Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
