Zsolt 64
Zsolt 64
Zsolt 64.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 64.2
Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől!
Zsolt 64.3
Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől!
Zsolt 64.4
Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat,
Zsolt 64.5
hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.
Zsolt 64.6
Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket?
Zsolt 64.7
Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.
Zsolt 64.8
Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk.
Zsolt 64.9
Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.
Zsolt 64.10
Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik.
Zsolt 64.11
Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.
