Zsolt 9
Zsolt 9
Zsolt 9.1
(A karvezetőnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)
Zsolt 9.2
Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
Zsolt 9.3
Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.
Zsolt 9.4
Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt.
Zsolt 9.5
Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.
Zsolt 9.6
A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.
Zsolt 9.7
Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,
Zsolt 9.8
az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.
Zsolt 9.9
Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.
Zsolt 9.10
Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Zsolt 9.11
Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket,
Zsolt 9.12
Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!
Zsolt 9.13
Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.
Zsolt 9.14
Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!
Zsolt 9.15
Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!
Zsolt 9.16
A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott.
Zsolt 9.17
Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Zsolt 9.18
Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
Zsolt 9.19
De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.
Zsolt 9.20
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!
Zsolt 9.21
Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!
