KUN BÉLA
KUN BÉLA
(Bakony-) Gyepes, Veszprém m. 1828. körül. K. László földbirtokos, megyei alispán és Fülöp Anna fia, K. Géza honvéd alezredes öccse. (Valószínűleg azonos a fenti szülők 1827. nov. 11.-én Ajkarendeken István Márton névre keresztelt fiával.) Magyar, nemes, r. kat. Gimnáziumot végez. 1846- hadfi az 1. Császár huszárezredben. Nőtlen. (Felesége 1865- Ányos Klementina.)
Délvidéken állomásozó ezredével 1848 júniusától részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. Októberben csatlakoznak a honvédsereghez, hadnagy lesz. Novemberben egy osztállyal Perczel tábornok drávai hadtestéhez osztják be. A móri ütközetben súlyosan megsebesül és fogságba esik (dec. 30.). 1849. április közepén kiszabadul. Máj. 25 (ápr. 1.)- alszázados ezredénél az I. hadtestben a világosi fegyverletételig.
1849. aug. 27. besorozzák a 17. gyalogezredhez, 1850. okt. 25. rokkantként elbocsátják. 1860-1861. huszárszázados az olaszországi magyar légiónál. 1864. Konstantinápolyban él. 1867. a Veszprém megyei Honvédegylet tagja. † Veszprém, 1874. ápr. 16.
KAW: Gb. 1. HR 1841-1848 14/128. és 17. LIR 1841-1857 17/43., Közlöny 1848/16., MOL: Hm. Ált. 1849. 16314., HL: 1848-1849 4/437 a, Lukács Lajos 129., Ács Tivadar I. 80-81., HL: Rendőri megfigy. 65/596., Mikár Zs. I. 105., Vas. Újs. 1874/16., Szül. akv.: MOL A 3586., portré: Hadtört. Múzeum Fotóa.
