VÁRADY DÁNIEL
VÁRADY DÁNIEL
Rákosd, Hunyad m. 1823. Magyar, nemes, ref. Tanító szülőhelyén. 1848 tavaszán a helyi magyar-román határőrök szociális mozgalmának vezetője, ezért ápr. 23. – máj. 30. vizsgálati fogságot szenved Nagyszebenben. Kiszabadulása után a rákosdi magyar nemzetőrség parancsnokává választják. Nőtlen. (Felesége laborfalvi Benke Róza lett, meghalt Kolozsvár, 1910.)
Okt. 13. a császáriak ismét letartóztatják, Nagyszeben 1849. márc. 11-i bevételekor kiszabadul. Áprilistól honvéd főhadnagy a gyulafehérvári ostrom-seregnél. Később egy gerillacsapatot szervez Hunyad megyében. Júliustól századosi rangban (br. Stein Miksa ezredes nevezte ki) ennek parancsnoka.
1852. az erdélyi függetlenségi szervezkedés részeseként halálra, ill. 15 év sáncfogságra ítélik. 1857. máj. 31. kegyelmet kap (Komáromból szabadul). Később kataszteri hivatali írnok, ill. adóhivatalnok Szászvároson. 1867. a Hunyad megyei, 1890. írnok Nagynyulason, a Kolozs megyei Honvédegylet tagja. † Dés, 1893. márc. 4.
MOL: Bm. Honv. segély 1868. 2554., 2983., HL: Rendőri megfigy. 75/26., Mikár Zsigmond I. 53. és II. 192., Tört. Lapok 1893/7. 72. o., Gyászjel. (özvegyéé) OSzK
