VASVÁRI (eredetileg FEJÉR) PÁL
VASVÁRI (eredetileg FEJÉR) PÁL
Büd (Tiszabüd), Szabolcs m. 1826. jún. 14. F. Pál lelkész és Méhay Erzsébet fia. Magyar, nem nemes, görög kat. Bölcseletet és jogot végez a pesti egyetemen. 1846- gr. Teleki Blanka fővárosi leánynevelő intézetének tanára, író, költő, történész. A pesti márciusi ifjak egyik vezére. Nőtlen.
1848. ápr. 30- fogalmazó a magyar belügyminisztériumban, jún. 15- osztálytitkár a pénzügyminisztériumban. Okt. 6. – okt. 18. egy sebtében szervezett fővárosi önkéntes zászlóaljjal részt vesz a Jellačić elleni táborozásban. 1849. jan. 16. felhatalmazzák egy gerillacsapat szervezésére. Bihar és Békés megyében alakított, kb. 600 főnyi alakulatával (Rákóczi-csapat) május elejétől Bánffyhunyad helyőrségét alkotja, ill. részt vesz a román felkelők elleni harcokban. Csapatának „vezérkapitánya” (hivatalos rendfokozatot nem kapott). Július elején Buzgó László őrnagy dandárával benyomul a havasokba, melyre Bem utasítására, a szigethegységi román felkelők elleni általános támadás részeként kerül sor. A tábornok ellenparancsát, a támadás leállításáról nem kapják meg, s a magára maradt dandár a többszörös túlerőben levő felkelőktől súlyos vereséget szenved. A július 6-án Mariselnél (Havasnagyfalu, Kolozs m.) vívott ütközetben Vasvári hősi halált halt.
Thallóczy Lajos: Vasvári Pál s az egyetemi ifjúság 1844-1848/1849., Bp., 1882., Hermann Róbert: Vasvári Pál (1826-1849.) in. A márciusi ifjak nemzedéke, Bp., 2000. 27-66., KLÖM. XIV. 144-145., 273-274., 276-277., 558., Tört. Lapok 1892/14. 136. o., 1893/9. 90. o. és 16. 162. o., portré: Hadtört. Múzeum Fotóarchívum.
