Berzeviczy Vincze.
Berzeviczy Vincze.
Berzeviczy Vincze báró ifjusága valóságos regény. Tizennégy éves korában katonának adták, mert a nyilt eszü gyermek nem igen tudott megbarátkozni deák tanitójának léleknyügöző oktatásával és nevelésével. Olaszországba kerülvén mint kadét, alkalma nyilt műizlésének fölébresztésére és fejlesztésére. Ott kedvelte meg a szinészetet is, melyet nemcsak élvezett, de szorgalmas tanulmány tárgyává tett. A rideg katonai élet nem elégithetvén ki vágyát, könnyelmü szenvedélylyel a kártyában keresett szórakozást. Elvesztette mindenét. A katonaságot el kellett hagynia, családjával meghasonlott, kalandorrá lőn. Bécsbe vándorolt; de utközben megismerkedett a szintén Bécsbe indult Kisfaludy Károlylyal, kinek legjobb barátja lőn. Megosztották a nyomort. Berzeviczy álnév alatt szinészszé lőn; de a sanyarúság kiábrándította. Kibékült szüleivel, vissszatért honába, atyjának nemsokára bekövetkezett halála után megházasodott s uj életet kezdett. A telet Kassán töltvén saját házában, nem állhatott ellen a megye unszolásának, hogy mint szakavatott férfiú átvegye a magyar szintársulat vezetését.
Berzeviczynek vállára nagy terhet rótt az intendánsság. Nemcsak hogy minden anyagi kellékről neki kellett gondoskodnia, hanem a fegyelmezetlen, folytonos viszálykodásban élő szinészek tapintatos megrendszabályozása is sok izgatottságot és kellemetlenséget okozott neki. Midőn magánvagyonából is jelentékeny összeget kellett feláldoznia, lemondott az intendánsságról, de addig kérte a megye és a szintársulat, míg engedett s ujra elvállalta a kormányzást. A szinészek értelmiségének emelése végett szinésziskolát akart állítani Kassán, terve azonban a pénz hiánya miatt dugába dőlt. Végre ismételten lemondván, Csáky Tivadar grófot választották meg utódjául.
KÁNTORNÉ.
(Orsz. képtár)
