Eresz.
Eresz.
A tetőnek a bejárat felőli oldala majdnem mindenütt ereszt képez, mely egyszersmind a nyitott tornácz födele. Vannak azonban falvak, melyekben egyáltalán nem építenek ereszt; az udvarról egyenesen a pitvarba nyílik az ajtó, például Alpáron, Perényben, Abaujváron, Hidvég-Ardón.
Máshol vegyesen fordulnak elő ereszes és eresz nélküli házak. Maga az eresz szélessége is különböző. Ugyanaz a járásbeli, szomszédos, egy nyelvü, egy fajtáju nép más-más módot követ az egészen azonos fekvésü helységekben. Göncz-Ruszkán alig egy lépés az eresz; a közeli Vizsolyban már szélesre veszik; Boldogkő-Váralján ismét igen keskenyre szabják. Legszélesebb a tótok házainál fordul elő. A tornácz rendesen nyilt; vagy egészen szabad, vagy faoszlopok tartják. Zárt tornácz vagy az utcza felől fallal rekesztett, nagyon ritkán fordul elő még a városokban is. A homlokfalon a megye déli részében nem szokott diszítés előfordulni; de az északi részen úgy a magyarok, mint a tótok közt már gyakoribb az egészen egyszerü vagy néha czifra dísz is. A tornai Horvátiban, a Szepsi melletti Makranczon oszloputánzatot fest a kőmüvesmester a homlokfalra; máshol csak az ablakokat meszelik körül szinesen, mint Jászó-Mindszenten, Rudnokon, Bárczán, mely utóbbi helyen a festett keretet kék és vörös virággal is czifrázzák. Perényben faragványos ablakkeretek adnak különös díszt a házaknak.
