Ipari oktatás.
Ipari oktatás.
A XVIII. század végén kedvezőbb körülmények köszöntöttek be. A gazdasági viszonyok mindinkább konszolidálódtak, béke volt az országban és habár a kassai ipar régi jelentőségét extenziv kiterjedésében többé nem nyerte vissza, de a felvidék piaczain jelentékeny pozicziókat vivott ki magának s azokat meg is tartotta. Hogy már ez időben az iparosok iskolai oktatására is figyelmet kezdtek forditani, bizonyitja, hogy 1788-ban Simay Kristófot, a kassai normális iskola rajztanitóját a városi tanács egyszersmind az ipariskolai rajztanitással is megbizta.
A XIX. században a kassai ipar a fejlődés terén folyvást előrehaladt, 235a város magasabb polgári és katonai hatóságok székhelyévé lőn, ismét nagyobb forgalom fejlődött ki s a kassai vásárok jelentékenyen megnépesültek. Nagyobb iparvállalatok is keletkeztek abban az időben; nevezetesen 1804-ben egy porczellángyár felállitását engedélyezték, 1832-ben két dohánygyár és két porczellángyár állott fenn a városban, utóbbiak közül az egyik Temesvárott, Szegeden és Aradon állandó, Pesten és Debreczenben pedig vásári raktárakat tartott fenn. 1836-ban már három dohánygyár és két kőedénygyár volt, 1843-ban két burnótgyár, egy kőedénygyár, kályhagyár és bőrgyár. Ugyanez évben állitott fel a kassai jótékony nőegylet a szegények házában posztókészitő gyárat, melyet 1846-ban e czélból alakult társaságnak engedett át. Végül 1844–48-ban több szesz- és likőrgyár keletkezett.
