XVII. század.
XVII. század.
A XVII. század első évtizedében a szepesi királyi kamara kiterjesztette a postavonalat Kassától Szatmárig.
Ugyanez időtájban az északi pozsony-kassai vonal Eperjestől kezdve Bártfa és Lengyelország felé hosszabbittatott meg. A kassa-szatmári vonalnak Abaujvármegye területén két állomása volt; Szinán és Vilmányban. E két állomáson a postamesterek 2–2 lovat tartottak.
A posták fejlődésére nagyon bénitólag hatottak Bethlen és Bocskay szabadságharczai.
1605. körül Hueber András kassai postamester minden vagyonát elvesztette; a fejedelem (Bocskay) elvette a házát „több németek házaival együtt” s őt magát bujdosásba kergette.
Bethlen Gábor halála után a kassa-szatmári postavonal ismét a szepesi kamara kormányzósága alá került.
4481633. körül Kassa már mint főpostaállomás szerepel, melyhez 4 vidéki állomás tartozott, összesen 13 ló tartásával.
Ugy a szepesi, mint a pozsonyi kamara postái már akkor az „országos főpostamester” igazgatása alatt állottak.
Az első magyar származásu kassai postamester Soós Gábor volt, a ki 1662. táján kezelte a kassai postát. Majd 1686-ban Gránáth János szerepel mint helyettes postamester. Ez időben a postajáratok már hetenkint kétszer közlekedtek.
Thököly fölismervén a posta fontosságát, szigoru rendelettel gondoskodott az időközben megzavart postaforgalom biztosításáról.
1682. szeptember 10-én Kassán kelt rendeletében kimondja:
„A mennyiben a magunk s hazánk java és maradandósága szempontjából postaszolgálataink fentartandók, hogy ezeknek Magyarország eme részeiben leendő szükséges és czélszerü berendezése és beosztása állandóan és szilárdan fentartható legyen s fenn is tartassék, akarjuk és szigoruan parancsoljuk az ország minden állásu és rangu egyéneinek, különösen pedig azoknak, kik nyeregben tartott lovakon vagy a postával akarnak utnak indulni avagy utjukat folytatni és a posta nyujtotta többi kedvezménynyel s előnynyel élnek, hogy a Magyarország sokszor emlitett részeiben létező postáknál a következő rendszabályokat és módozatokat pontosan és sértetlenül betartsák.”
Következik a hét fejezetre osztott részletes szabályzat, melynek végén a posta-tisztviselőknek járó évi fizetést is megszabja és pedig többi között „Dobay Gábor eperjesi postamesterünk részére 336 magyar forint, a licsérdi s a bertóti veredáriusok (fiókpostások) részére évenként 72 magyar forint” stb.
