Ada.
Ada.
Ada. Nevét a török ada (hada) szótól kapta, a mely szigetet jelent; a község régibb nevének, Osztrová-nak a szláv nyelvekben szintén sziget a jelentése. A Tisza partján fekszik, Zenta alatt. A mohácsi vész előtt nyomát sem találjuk ily nevű helységnek a Bácskában, sőt a mai Ada körűl akkor a régi Asszonyfalva terűlt el. Úgy látszik, hogy a helység csak a török hódoltság végével keletkezett. A Csernovics Arzénnel bejött szerbekkel 1694 körűl benépesítve, szintén tiszai határőrvidéki katonai helység, vagy sáncz lett belőle 1702-ben, de 1717-ben már Osztroho néven említik. A temesi bánságnak 1723–25. évi térképén a Tiszának a bácskai oldalán Ada-Hatta alakban szerepel. 1736-ban más okiratok is e kettős néven említik, mint határőri katonai sánczot, mely hatvankilencz határőrt tartozik kiállítani, pedig a vármegye panasza szerint 200 megadóztatható egyén lakik e helységben, melyhez Bánovcze, Csanadszki és Novoszeló nevű puszták is tartoznak. A határőrvidék feloszlatása után Osztrova, vagy Ada is kiváltságos tiszai kerülethez tartozott, a mely 1791-ben tiszai koronakerületté lett és csak 1848-ban kebeleztetett be Bács vármegyébe. Katholikus plébániája 1760-ban alakúlt, addig zentai filiális volt; temploma 1795-ben épűlt. A helység neve 1800-ig Osztrova seu Ada volt; 1836-ban pedig mezővárossá lett. 1870-ben megváltja magát a földesúri terhek alól. E község közelében feküdt hajdan Peszér falu, mely 1440-ben Brankovics szerb despota kezében volt. Egy évvel később azonban már a Várdai családot találjuk a birtokban. Később a község elpusztúlt. A jelenlegi róm. kath. templomot 1879-ben újították meg. Van gör. kel. temploma is, mely 1757-ben épűlt. A községnek van vasúti és hajóállomása; van posta- és távirdahívatala és állami földmíves-iskolája. Ipara régi s már a múlt század elején jelentékeny volt, 1815-ben kelt a takácsok, csizmadiák és szabók, 1819-ben a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, asztalosok és kötélgyártók czéhszabadalma. Földesura a királyi kamara volt a múlt század közepéig. Évenként háromszor tart országos vásárt. Az 1900. évi népszámláláskor a nagyközség 12,112 lelket számlált, 2166 házban. Lakóinak anyanyelve túlnyomóan magyar (9979) és szerb (1977); vallás szerint főképpen római katholikusok és görög keletiek. A községben Szarvas Gábornak, a nagy nyelvésznek, mint a község szülöttének, szobrát állították fel. Most nagyobb birtokosok Engelmann Zsigmond dr., Engelmann Adolf, Kovacsevics Radivoj, Fischer Lipót, Markovics Szimó, Ofner Ignácz. A község lakossága olvasó- és jótékonyczélú egyleteket tart fenn, vannak pénzintézetei is. A határrészek nevei között érdekesebbek a Tatárszelo, Budzsák, Tornyos. Hozzátartoznak Oromvég és Tornyos tanyák.
