Bátmonostor.
Bátmonostor.
Bátmonostor. A bajai járásban van. Henszlmann Imre szerint a mai Óbátmonostor nevű területen a XIII. században valószínűleg már a tatárpusztítás előtt, Szent-Benedekrendű grangia állott, azaz a közeli Tolna vármegyei Bátha anyakolostor gazdasági telepe, kis templommal. Ezt a telepet a tatárok valószínűleg elpsztították. Később a kalocsai érsek foglalta le a maga számára a báthai benczések birtokát és huszonhat évig jogtalanúl használta is. Akkori neve, mint a bátai apátság birtokáé, Apáti vagy Nodjarki (azaz Nagyárok) volt. A pápa fellépésére 1337-ben az érsek a birtokot visszaadta, mire a bátai apát az előbbi grangiát filiális apátságra emelte és e ranghoz illő monostort is építtetett, a mely a török hódoltság idejéig birtokukban maradt. 1546-ban itt már nem voltak szerzetesek. A Kisvárdaiak, az akkori tulajdonosok, akkortájt szétosztják maguk között a templom ezüst kincseit. Henszlmann Imre, Haynald kalocsai érsek költségén 1871-ben Báthmonostorban is végzett ásatásokat. Ez alkalommal megtalálta a XII. századbeli román stílű templom alapfalait, melyekre későbben gót stílű átidomított egyházat építettek. Az oltár előtt sírt, több apróságot és római faragott emlékkövet talált. Egy régebben a romok között talált, de ismét elvesztett pecsétnyomón, háromtornyú templom van feltüntetve. Az alapok azonban nem igazolják e tornyok létezését. A kolostor és a hozzátartozó falu a mai Bátmonostortól mintegy negyedórányira közelebb volt a Dunához, a hol a templom emelkedettebb helyen épűlt. Ezt a helyet most is Óbátmonostornak nevezik. A sok kétségesnek látszó adat közűl Bátmonostor múltjára vonatkozólag az első hitelesnek látszó feljegyzés az, hogy VI. Kelemen pápa 1345 október 15-én Avignonban kelt levelével Becsei Imre fiának, Tőttös-nek, Pilis várm. főispánjának, a ki egyszersmind Bátmonostornak birtokosa is volt, megengedte, hogy ez említett helyen (oppidum) – a hol már 57régóta valami klastrom-féle épület volt, de a pogányok által részben rombadöntetett, azonban nem tudni, vajjon laktak-e abban valaha szerzetesek – tizenkét szent Ágostonrendű remete számára templomot és egyéb szükséges épületeket emelhessen. E szerint az új templomot és monostort nem a bátai apátság építette a maga költségén, hanem Tőttös, a helység földesura. A Henszlmann által kiásott alapok csakugyan a XIV. század közepére vallanak; de hogy az említett remeték, vagy pedig benczések laktak-e itt, nem bizonyos. Az apátság a török hódoltság kezdetén megszünt, de a czímzetes apátság ma is fennáll. A helységnek, mely e monostor mellett alakúlt, az okmányokban előforduló névalakjai: Bvt-Monostora, Monasterium Both, Bothmonustra, Bathmonostra, Bochmonustra, sőt Bakmonostra és Bakmostra is. 1322-ben Róbert Károly király Temesvárt újévkor kedves emberének, Becsei Imre, lévai várnagynak, hű szolgálataiért, örökösen bizonyos „possessionem Bothmonustra in comit. Bodrog” adományozott, a mely előbbi urának magvaszakadtával a király birtokába esett. Ez adománylevelet I. Lajos király 1364-ben újra megerősíti. A királyi adományozás után, Pál, Bodrog vármegyei főispán, négy szolgabírójával bejárja e birtok határait Bátmonostorban és Szigeten s erről Becsei Imrének bizonyítványt állítanak ki. Becsei Imre 1323-ban panaszkodik a királynak, hogy némely örökös birtokát a zavaros időben tőle elszakították, így Bátmonostort is a Holtsziget erdővel. Erre a király a kalocsai káptalant bízta meg, hogy Becsei Imrét birtokaiba törvényszerűen visszahelyezze, a mi, a káptalan július 30-án kelt jelentése szerint meg is történt. A Holtsziget erdő 1384-ben Herczeg Péteré volt és Szekcső várához tartozott. Ez erdő és Bátmonostor között a pécsi káptalan tartott határjárást. Bátmonostor előbbi birtokosairól csak annyit tudunk, hogy 1321-ben Becsei Imre kérelmére a bodrogi főispán bizonyos bírságot enegedett el e helység akkori urának: Johannes filius Petri de Monasterio Both. Ez örökös nélkül halván el, 1322-ben jutott Becsei e hely birtokába s utána fiai, Tőttös és Vesszős. 1370-ben Berki Miklós fia Pál, régibb leányágon, Tőttös fia László ellen egy részt követel magának Bátmonostorból, de mással elégíttetvén ki, ez a hely továbbra is a Becseieké maradt. 1403-ban előfordul Laurentius, filius Andreae, fil. Simonis de Báthmonostor, a ki Erdődinek bizonyos földeket adott el. 1516-ban Bátmonostor mezővárost Bakacs Tamás esztergomi érsek kapta a királytól adományban, Tőttös László magtalan kimúlása után, 1518-ban, a Csábrági Erdődiek e város miatt pörben vannak Tőttös unokájával, Kisvárdai Lászlóval. A török korszakban a község Monostor néven, a bajai nahijébe tartozott és 1557-ben fejadóra össze volt benne írva húsz ház és a falu szegényei tíz házzal. Marsigli 1690-ből származó térképén csak Monostor áll a Szurdok csatorna keleti partján. E vidék felszabadulása után a kamara vette birtokába az elpusztúlt vidéket. Bács vármegye 1699-iki összeírásában a bajai járásban volt Monostor néven és összesen tizenegy család lakott itt. Később a Czoborok kapták az egész bajai uradalmat, s ebben volt Bátmonostor is. Czobor József kamarai engedély alapján ez uradalmat 1747-ben eladta báró Vay Lászlónak és Orczy Lőrincznek. A század végén Grassalkovics Antal volt Bátmonostor birtokosa (1831-ben is). A török uralkodás alatt a monostor elpusztúlt és a szerzetesek (már 1546 előtt) elköltöztek. Helyökbe később Szt. Bazilrendű szerb szerzetesek, kalugyerek jöttek, a kik a templom szentélyét rögtönzött tetővel befödvén, itt telepedtek le. 1724-ig velök csak nehány szerb család lakott a régi falu helyén, a mely a bajai uradalom összeírásában, mint Szurdok déli szomszédja, Mali (Kis) Monostor néven fordúl elő. A régi bátmonostori templomból és monostorból még fennmaradt romokat 1761-ben a kamara rendeletére lőporral hányatták szét és a még használható anyagot a szomszéd falvak templomaiba építették be. Róm. kath. temploma Szent József tiszteletére, 1761-ben épűlt; a parókiát 1771-ben szervezték. Bátmonostor régibb szomszédai közűl Baja, Szeremlye és Baracska áll még fenn, de Pauli, Tőttös, Lak, Bob, Arany, Bál, Tárnok, El, Elszekcső, ma ismeretlenek; legföllebb valamely puszta vagy kisebb földdarab tartja fenn egyiknek-másiknak nevét. Ezek közűl Bob a XIV. század elején már ismert hely, melyről 1318-ból is van följegyzésünk. A Becsei Imrének adományozott bátmonostori jószág határainak megjelölésekor szerepel ez időben. Nyomára akadunk még 1390-ben egy oklevélben, a melyben Gara, Bob, Bátmonostor helységek Tárnok szomszédaiként vannak feltűntetve. Azután már csak a török hódoltság korában 58bukkan fel újból a neve Boba alakban. A XVII. század elején Bajany László birtoka volt, kinek halála után Strucz Ferenczet, Zádory Andrást és Aszalay Ferenczet iktatták be 1623-ban a birtokba. Az Aszalay részt 1626-ban Esterházy Miklós nádor adományozza. Esterházy Pálnak. Ugyancsak a nádortól nyernek itt birtokot, 1658-ban, Pápai Péter és Dúló György. Ebben az adománylevélben a birtok nevét Babonyának írták. Itt feküdt e tájon Bál dunamenti község is. A XIV. században a Treutelek birtoka, a kik 1407-ben más jószágért cserébe adják a Korpády családnak. Névadó helysége és birtoka volt a Báli családnak. A Báliak 1447-ben a bátai apátságra ruházták át. E század második felében a falut Boroti Bíró György is uralta, a kinek magvaszakadtával, 1481-ben, a Czoborok, Belegi Markos Péter, Szántai Marhárt János és Berjegi Albert osztoztak meg a birtokon. A falu további sorsáról már nincsen adatunk. Iványi szerint a hajdani falu helyén épűlt az a Pandúr nevű község, mely Marsigli 1690. évi térképén szerepel. Az 1741-ben tartott kutatás alkalmával is ezt állapították meg. – Ezen a vidéken fekhetett Páli vagy Kispályi község is, mely 1346-ban szerepel, a mikor a háj-szt-lőrinczi prépostság itteni részbirtokát elcserélte a Becsei Tőttös családdal. 1466-ig a Tőttösök az urai és utánok a Várdaiak. – Az Él nevű község is e tájon állott fenn. 1341-ben a fejérvári káptalan birtoka, melyből egyrészt 1392-ben a Tőttös családnak enged át. 1482-ig szerepel még a káptalan birtokosként, de újabb adatok ismeretlenek. – Volt itt valahol még egy Lak nevű falu is. Ez 1384-ben a báti apátság birtoka, mely 1400-ban a Tőttös család kezére kerűlt. Ez 1466-ban örökösödési szerződést kötött Várdai István kalocsai érsekkel, melynek következtében a birtok a Várdaiaké lett. Az 1900. évi népszámláláskor Bátmonostoron volt 2674 lélek 465 házban. Anyanyelvük magyar. Vallás szerint 2647 róm. kath., 6 gör. kel., 4 ág. ev., 17 izr. Határa 6086 kat. hold.
