Petrőcz.

Full text search

Petrőcz.
Petrőcz. Az újvidéki járásban van. Előbbi neve Petrovácz. Ófutaktól éjszakra, Kölpény alatt, Bulkeszitől keletre fekszik. Vajjon az a Petrőcz nevű helység, mely már a XIV. században volt Bácsvármegyében, azonos-e ezzel a helységgel, még nem lehet eldönteni. Az ősi Petrőczöt 1437-ben a Garai család kapta meg, mint a magvaszakadt Szentiváni Balog Mihály birtokát, a melyet eddig jogtalanul birtokoltak a Keresztes testvérek. E község történetét 1579-ig lehet levezetni, míg a mai Petrovácz történetét csak 1703 óta ismerjük. Ugyanis 1703 óta Petrovácz, mint a futaki uradalomhoz tartozó puszta van felemlítve, a melyen 1715-ben 18 adófizető lakik. 1717-ben Petrovcze néven az akkori Bodrog vármegyébe jut. 1718 óta a futaki uradalom névsorában már mint falu szerepel, 19 adózóval. 1722-ben Petrócz néven említik 15 adófizető családdal, különben rendesen Petrovácznak írják. 1736–37-ben Petrovácz Alpárral együtt van megadóztatva. 1745 február 18-án bízta meg a futaki uradalom földesura Csernovics András Csányi Mátyást, hogy ez a petrováczi puszta eddigi szerb lakosságához evangélikus népet telepítsen, miért is neki és utódainak a falu elüljárói tisztét biztosítja. Csányi Pest vármegyéből több jobbágyot hozott. Pest vármegye 1746 márcz. 9-én Bács vármegye előtt panaszt emelt és a szökevényeket, 50 ev. jobbágyot visszakövetelte „Petrovácz pusztáról, a mely falunak is mondatik”. Bács vármegye a jogosság szerint intézkedett, és 48 evangélikus tót családnak 1747 tavaszával régi helyére, Pest vármegyébe kellett visszaköltöznie. Az 1746 decz. 19-én Bács vármegyének bemutatott jövő évi adóösszeírás szerint Petrováczon legtöbb tót, kevés magyar és 18 szerb család, összesen 98 1/2 adózó maradt hátra. 1747 május 25-én Csernovics Arzén magyar nyelven újból szerződést kötött a Petrováczon lakó régibb és 1745-ben itt letelepedett jobbágyaival, mely szerint Petrovácz helység egész határát és a Bodony nevű pusztát nekik évi 1000 frtért és a termés (búza, árpa, zab, köles és kukoricza) 1/9, (Bodonyból pedig 1/8) részeért átengedi. A helységben egy uradalmi és egy községi kocsma lehet, a mészárszék, mint azelőtt is, a falué marad. A földesúr megigéri, hogy a lakosság, ha felsőbb helyről erre nézve engedélyt kap, evangélikus papot is tarthat. A falu részéről aláírták a szerződést Csányi Mátyás szabados, 2 bíró, 6 esküdt és 8 lakos, magyar és szerb vegyesen. 1752-ben a falu pörben van földesurával, mert az Bodon pusztának egy részét Begecsnek is bérbe adta és Petrovácz pusztán a falu nem kis károsításával kalugyereket vagy görög keleti szerzeteseket is tart. A helység régibb pecsétje (az 1760–80-as évekből) egy nagy szántóvas és csoroszlya között embert tüntet fel, jobbjában sarlóval; alatta egy lapát van keresztűl fektetve. A körűlírás: „Sigillvm Petrovacz.” Ezt a pecsétet még az 1840-es években is használták, csakhogy íly körűlírással: „Sigill. Comun. Petrovatz 1441787.” 1783-ban lett Petrováczon az önálló evang. egyház, templomot 1822-ben építettek. Ipara a múlt század elején már jelentékeny volt. A csizmadia, kovács, szabó, kerékgyártó, kalapos, szűcs, ács-iparok 1841-ben kaptak czéhszabadalmat. Földesura ekkor a gróf Brunszwik család volt. Itt van a legnevezetesebb bácskai komló-piacz. Az 1900. évi népszámláláskor 7867 (1890-ben 7857) lélek volt itt 1521 házban. Anyanyelv szerint 135 magyar, 205 német, 7491 tót, 2 horvát, 29 szerb, 5 egyéb. Vallás szerint 121 róm. kath., 30 gör. kel., 7428 ág. ev., 7 ref., 106 izr., 175 egyéb. A község határa 11,098 kat. hold; ebből 1893-ban 1019 a községé és 675 hold gróf Choteké volt. A községben van iparosegyesület és takarékpénztár. Az 1904. évi miniszteri rendelet szerint Petrovácz hivatalos neve Petrőcz lett. Határában van Kisirmova. A Kosztelecz (templomhely) dűlőről azt beszélik, hogy ott régebben téglákat s régi épület nyomait, sőt kincset is találtak. Van postája és távírdája, vasúti állomása Petrőcz-Dunagálos. E község vidékén is több oly helység feküdt, mely az idők folyamán elpusztúlt. Így Bodony már a XIII. században ismert hely. Első okleveles nyomára 1282-ben találunk, a mikor az Irmo nevű birtok szomszédjaként szerepel. Templomáról az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék megemlékezik. E falutól vette nevét a XIV. században felbukkanó Bondonyi család, melynek egyik tagját, Bodonyi Ipach unokáját, Pétert, 1336-ban említi oklevél. Ez az adat, kapcsolatban az 1282. évi oklevéllel, kétségtelenné teszi, hogy Chuka fia Ipach, a Bodonyi család őse, már a XIII. században ura volt e birtoknak. Bodon falu miatt a Csicseriek és Várdaiak is pörösködnek 1372-ben. 1395-ben említik először Bodoni László fiát, Istvánt, a ki a Sáfár nevet veszi fel Bodonyi előnévvel; az ő leszármazottaival az egész XV. századon át találkozunk. Egyik Sáfár de Bodon, György, 1428-ban királyi ember is volt. Bodoni István fia György 1406-ban hűtlenségi perbe keveredett, a miért Zsigmond király jószágaitól megfosztván őt, többi között bodonyi birtokát is Maróthi János macsói bánnak adományozta. A XV. században Bodonyi előnévvel más nemesek is előtűnnek, így 1432-ben a Nekcse család, melynek itt birtoka is volt; azután a Zombori család 1470-ben. A XVI. század kezdetén, 1517-ben, Kis-Bodon nevével találkozunk, melynek akkori ura, Bodonyi Vitéz Lénárd, birtokát elhalálozása után Lajos király Brezniszei Jánosnak adja. Iványi szerint ez a Kis-Bodon azonos lehet az 1338–42. évi pápai tizedlajstromban szereplő Bodok-Minor nevű birtokkal, a mely itt terűlt el. Bodonyról a török defterek is szólnak: 1554-ben, 1570 körűl és 1590-ben. Ettől fogva a falu többé nem szerepel, a XVIII. században már csak pusztaként említik, a mikor a futaki uradalomhoz tartozott. 1747-ben Csernovics, a futaki földesúr, Bodony pusztát a petrőczieknek adta haszonbérbe s azóta Petrőczhöz is tartozik. – Bálintfalva állítólag Petrőcz és Palánka vidékén feküdt. A XV. század elején Csigurdi Balázs fia Sandrinus birtoka volt, a ki azt 1418-ban Garai Jánosnak adja el. A Garaiak 1432-ben is birtokában vannak. Iványi szerint Bálintfalva azonos Bálintkürte helységgel, mely 1455-ben a Lekcsei Sulyok családot uralta és 1508-ban szintén. – Itt fekhetett e tájon Szent-Imre is, melyet 1437-ben említ először egy oklevél, Kápolnával és Kulcsvölgygyel egyetemben.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi