A magyarság száma.
A magyarság száma.
A vármegye területén az 1900. évi népszámlálás összesen 327.108 magyart talált. Ebből a vármegyére 245.132, a törvényhatósági joggal felruházott városok közűl Bajára 16.308, Szabadkára 46.050, Újvidékre 10.321, Zomborra 9297 esett. Tíz évvel ezelőtt (1890.) 288.521 volt a magyarság száma, a szaporulat tehát az elmúlt utolsó évtized alatt 38.587. Magyar lakossága ötvennégy községhez tartozott, a melyek közűl egy (Bátmonostor), a népszámlálási adatok s a vármegyei kimutatás szerint tiszta magyar nyelvű, 17-ben erősebb, a többiben gyengébb többségben, részint kisebbségben él. A vármegye öt városa közűl ma már három (Szabadka, Baja, Zenta) magyar többségű. Baja magyarsága 1890. és 1900. között 74%-áról 80%-ra, Szabadkáé 52%-ról 56%-ra, Újvidéké 31%-ról 37%-ra, Zomboré 23%-ról 31%-ra nőtt. De a vármegye más községeiben is gyarapodóban van a magyarság. A vármegyének félszáz évvel ezelőtt huszonöt községében volt magyar a fajtöbbség, s ezt máig megtartotta, sőt magyarsága ez idő alatt megerősödött. Ezek a községek: Gombos, Bezdán, Dávod, Nagybaracska, Bátmonostor, Doroszló, Piros, Temerin, Óbecse, Péterréve, Ada, Zenta, Magyarkanizsa, Martonos, Pacsér, Kossuthfalva, Topolya, Bajsa, Kishegyes, Feketehegy, Jánoshalma, Kisszállás, Mélykút, Madaras, Csantavér. Fajtöbbsége ugyanennyi időn magyarrá vált Bácskertesnek (40 évvel ezelőtt tót), Bajának (szerb), Kulának (német), Moholnak (szerb), Bácsföldvárnak (szerb), Nemesmiliticsnek (szerb), Borsodnak, Felsőszentivánnak (bunyevácz), Rémnek (bunyevácz), Tataházának (bunyevácz), Mátételkének s Bajmoknak (bunyevácz).
