Ördögök, boszorkányok, lidérczek.
Ördögök, boszorkányok, lidérczek.
B) Szellemi lények. Ördög. Ha esik az eső és szivárvány van, akkor veri az ördög a feleségét (Bezdán). Ha a leányok fütyűlnek, akkor az Isten sír, az ördög nevet; ha a fiúk fütyülnek, akkor a megfordítottja áll. Boszorkány. Uralkodási idejük főleg Lucza- és Szent-György-nap. Éjjel tizenegy és tizenkét óra között járnak s akkor szedik a temetőben a rontófüvet. Ha be akarnak valahová jutni, erősen zörgetnek; de ha az ember keresztbe teszi a kezét, eltűnnek. Ha bejuthatnak a házba, a lakók mellére feküsznek és megfojtják őket. A nyomás csak úgy múlik el, ha helyére foghagymát tesznek. Hogy be ne juthassanak, az épülő ház szálfájára egy „b” betűt irnak s melléje keresztet. Alakjuk a következőképen szerepel a babonás esetekben. – „Egyszer egy legény Lucza-nap előtti éjjelen haza felé tartott. Az út közepén találkozott egy fehérbe öltözött asszonynyal, a ki nádat szedett és egy parázszsal megrakott bögre volt nála. Mire a legény haza ért, arcza, keze, lába csupa seb volt. Csak akkor gyógyúlt meg, a mikor anyja a Kígyós mocsaras vizében megmosta. A legényt a fehérruhás boszorkány rontotta meg.” A gyermekeket elváltják: „Egyszer egy asszonynak Lucza-napján született gyermeke. A mint éjjel mélyen elaludt, légy alakjában egy boszorkány osont a szobába, s egy darab fát vitt magával, melyet felöltöztetett. Elvitte az asszony gyermekét, s helyébe melléje fektette a fát.” Fekete macskává szeret átváltozni, vagy ő változtatja lóvá az embereket; kantárt vet a fejükbe és a harsányi hegyre nyargal rajtuk a boszorkány-gyülekezőre. Ha sikerűl a kantárt reádobni, ő válik lóvá, s ha megpatkolják, másnapon keze lába csupa seb. A forgószélben is ezek a rosszak járják tánczukat s ha bicskát dob az ember belé, megsebzi őket. Kincseket őriznek, a mint a következő történetke meséli: „Egyszer volt egy községben egy szegény ember, s annak gazdag bátyja. A mint egy alkalommal a szegény rőzsét szedett az erdőben, sötét felhő támadt, s megjelentek a boszorkányok az alatt a fa alatt, melyre a szegény ember menekűlt. Az egyik elmondja a varázsigét: „Szizam, nyílj meg!”, mire a föld megnyílt s a boszorkányok eltűntek benne. Mikor valamennyien lenn voltak, megismételték a varázsigét, mire a föld bezárúlt mögöttük. A mint a boszorkányok ismét elmentek, a szegény ember is lejutott a föld alá, megrakódott aranyukkal, ezüstjökkel, gazdag emberré vált. Kapzsi bátyja is megkísérelte az öcscse vállalkozását, de a boszorkányok elfogták és széttépték.” – Az állatokat is féltik tőlük. Ha valaki megfejt, a tejet letakarja, mert különben megrontják a tehenét. Hogy ne árthassanak, a barmoknak, sarlót vágnak az ajtófélfába, vagy a tehén méhlepényét ássák el az istállók küszöbe alá. – Fejetlen ember. Egyszer egy parasztlegény éjjeli 12 órakor hazamenet megpillantott egy tüzes kocsit, a melyben fejetlen ember űlt, a kocsit pedig fejetlen lovak húzták. A mint közel ért a legényhez, leugrott s hazáig üldözte. Egy másik legény kocsmából tért haza éjféli időn, mikor egy sarkon egy fejetlen lovat s rajta fejetlen embert pillantott meg. Tovább menvén, egy tiszta fehér lovat s fehérbe öltözött embert látott, a ki elkísérte hazáig. Otthon lefeküdt és rögtön elaludt. Azt álmodta, hogy ég a házuk, ő meg künn van a temetőben. A mint reggel fölébredt, azt mondja anyjának: „Ne sirassatok, mert különben jaj lesz nekem is, nektek is.” Alighogy kimondta, rögtön meghalt. – A garaboncziás elmegy az emberek lakására s ha nem adnak kérésére semmit sem, esőt, zivatart, jégesőt támaszt; a lidércz fekete jércze első tojásából öreg asszony hóna alatt kel ki, mely minden kívánságát teljesíti. – Gyermekijesztők: a bubus, a moczodáj, kramputer (Zenta), bambus (Bácskertes), a tüzes ember, lánczos disznó (Veprőd.)
