Temetés.
Temetés.
Temetéskor az öregeket fekete, a fiatalokat fehér vagy kék, a gyermekeket piros koporsóban kiteszik az udvarra, s azután felhangzik a kántor búcsúztatója, a melynek itt is még nagy a divatja. A fejjel nyugatnak néző sírt padmalyozzák, vagy deszkát is fektetnek a koporsóra, s csak azután földelik el. Bácskertesen temetés után a gyermekek összegyülekeznek a halottasház elé, s a házbeliektől krajczárt, kalácsot, czukrot kapnak, hogy a halottra emlékezzenek. A halotti torozás, egyes kivételekkel, még eléggé elterjedt. Ismerik Baracskán, Bácsmonostoron, Dávodon, az éjszaki községekben, Mélykúton, Jánoshalmán, Tataházán, Bácskertesen, Topolyán, Bácsgyulafalván, Sajkásgyörgyén, Csantavéren, Gomboson. A rokonok, halottvivők, énekesek vesznek benne részt.
A halott szellemének hazalátogatásában való hit itt-ott még él. Felsőszentivánon, ha elindúlt a halottas menet, felfordítják azokat a székeket, a melyeken a koporsó nyugodott, hogy az elköltözött lélek vissza ne járjon. Másutt (pl. Bezdánban) sírja földjéből a meghalt rokonainak a nyakába tesznek, hogy könnyebben elfeledjék, s szelleme haza ne látogasson. A sírokról sem szabad virágot szakítani, mert a halott eljő érte.
