Disznótor.
Disznótor.
Régi szokás a szerbeknél az úgynevezett disznótor (szvinyszka dátya). Midőn a szerb gazda télen sertéseit leöli vagy leöleti, atyafiait, jó barátait összehívja és velök estétől nem ritkán reggelig, tamburaszó mellett, elmulatozik. Ilyenkor nemcsak sertéshúsból készűlt ételeket, hanem mindenféle sűltet, túrós vagy száraz rétest, foszlós kalácsot, omlós pogácsát stb. szoktak feltálalni. A jó bor sem hiányzik. Ilyenkor aztán megesik, hogy komám és ángyomasszonyoméknak is némelykor, ha kelletnél többet öntenek a garatra, félreáll kissé a kontyuk s össze-vissza dalolnak.
382Példáúl:
Az úr minden jókkal e házat szeresse, – A benne lakókat sokáig éltesse, – Éltöket mindvégig szerencse kövesse stb.
Házigazdánk háza teljes ám bőséggel, – Mindennemű jeles, drága eleséggel, – Igyunk tehát gazdánk szerencsés élteért, – Házi népségének jó egészségeért.
