Egyéb képzeleti lények.
Egyéb képzeleti lények.
A sorsdöntők (szugyenicze) szép nőalakok, mint a tündérek, az újszülött bölcsőjét körűlállják s a mit róla elvégeznek, az lesz sorsa. Ha valakit baj ér az életben, azt mondja: így végeztek rólam a sorsdöntők születésemkor. A sorsdöntők végzése megmásíthatatlan, a miről sok népmese regél.
A vukodlak (vampír) sírjából kijáró gonosz lélek. A vámpír sírban nyított és merev szemekkel alszik. Körme és haja nő. Ereiben hideg vér folyik. Sírját csak holdtöltekor hagyja el. Ekkor elmegy az élőkhöz. Nincs emberi érzése, mert a rokonokat és jóbarátokat bántja leginkább. Az ember isteni büntetés következtében válik vámpírrá. Más vélemény szerint a fátum teszi azzá. A nép lelkében e babona oly erős gyökeret vert, hogy hosszú időbe fog kerűlni, míg a népnevelés kiírthatja.
A dögvész (morija), magas, sovány, borzas hajú, zöld szemű, hegyes orrú, sárga-fekete arczú, csúf vénasszony. A hol prédára lel, ott énekel, a hol nem, ott jajgat. Az ember csak úgy védekezhetik ellene, ha hagymát és borókafenyőmagot eszik, mert ezeknek a szagát nem szíveli. Kegyetlenűl pusztít embert, állatot. Bűzét az eb nem szenvedheti s üldözi. Szorúltságában a dögvész madárrá vagy fává változik.
A halál (szmrt) rosszindulatú, csúf csontember. Egyik kezében kasza, a másikban lámpás és homokóra. Testét fekete ruha fedi. Előtte járnak kész szolgái: a hideglelés, a dögvész, és egyéb járványos betegségek. Sokszor bejelenti jövetelét a halálmadárral (kuvik), vagy azzal, hogy a házat éjjel háromszor megkerüli. Ekkor az ebek vonítva kísérik, és ha fejüket vonítás közben lefelé hajtják, ez biztos halált jelent a házban. Ha a vonító eb égfelé emeli a fejét, tűzveszedelmet vagy másféle szerencsétlenséget jelent.
A mennydörgő (gromovnik) pogány isten mondája egészen átalakúlt Szent Illés legendájává. Nevenapjának úgy örűl, hogy erre minden évben égi háborút támaszt, melytől a nép nagyon retteg. Azért e napon mezei munkát nem végez, mert a kit Szent Illés kint a mezőn munkában ér, mennykővel sújtja agyon.
Ez a babona sok egyéb babonával együtt, nyilván még a pogányság maradványa, a mit a keresztény hit sem tudott teljesen megszűntetni. Sőt a keresztény szenteket is elpogányosították. Igy lett Szent Illés: a mennydörgés istene, Szűz Mária: a villám istennője, Szent Panthelemon: a viharok parancsolója, Szent Miklós: a vizek ura. Ha a szerbek háborgó hullámok között hajóznak, Szent Miklóshoz fordúlnak segélyért, kiáltván: „Bozse pomozi i szveti Nikola!” (Segíts Isten és Szent Miklós!)
