Lakodalmi szokások.
Lakodalmi szokások.
A bácskai szerb lakodalmi szokások a következők: A bácskai szerbek rendesen korán nősűlnek. A házasságkötéshez való alkalom vagy úgy keletkezik, hogy a legény valamely leánynyal a prélón vagy a kólótáncz közben megismerkedve, személyes vonzalomból kéreti meg feleségűl, vagy, hogy a házasságkötést gazdasági és társadalmi érdekéből az apa kívánja. Ez utóbbi esetben az apa rendesen ősszel megy leánynézőbe. Ha a leány és körűlményei megtetszenek, azonnal nyilatkoznak; ha nem, odébb állnak.
A lakodalmat gyűrűváltás előzi meg. A jegyváltás után, két-három nappal, a csaus (nászhírnök), vagy a dever (vőfély) rendszerint a vőlegény testvéröcscse, virággal, ezüst- vagy aranypénzzel beaggatott csutorával hívogatni megy. Ezalatt a vőlegény házánál kiosztják a lakodalmi tisztségeket, melyek a következők: az esküvői tanú, (debeli kúm, vagy kúm vencsáni), a násznagy (sztári szvat), a vezér (vojvoda), a vőfély (dever), az esküvői tanű segédje (prikumak), a társaság mulattatója (csaus) és a dudás; a többieket tányérnyalóknak (oblaporuse), vagy együttfutóknak (pusztoszvati) nevezik. Ide tartoznak még ama hangos torkú leányok is, kik a nászmenet alkalmával dalolással mulattatják a vendégeket és a kik szerbűl deveruse (leánykísérő) nevet viselnek.
A kúmnak a lakodalom alatt nagy a hatalma. Jaj annak, a ki parancsának ellenszegűl; hát még annak, a ki megsérti! Azt tovább maguk közt nem tűrik, többé a faluban meg nem vendégelik.
A dever (vőfély) rendszerint a vőlegény öcscse, menyasszonyvezető, a tánczkezdő, a vígasztaló. Ő veszi át a leányt annak fitestvérétől és elvezeti a kúmhoz, hogy, annak valamint a sztári szvatnak kezet csókoljon. Tiszte továbbá a menyasszonyt addig őrízni s mindenben segíteni, míg férjének át nem adja. Néhol a népszokás azt kívánja, hogy a dever, ha a menyasszonynak nászajándékúl fülbevalót vesz, köteles a függőt az ara fülébe illeszteni.
375A magyar népajk a devert „kisebbik uramnak” nevezi. Nem szeretem az uramat, hajahaj! – Csak a kisebbik uramat, hajahaj!
A sztári szvat (a menyasszony násznagya) a lakodalomnál mintegy elűljáró, a rendre ügyel s nagy hatalma van. A prikumak (a vőlegény násznagyának segédje) a kúmmal együtt megy s neki mindenben segédkezik. A csaus (nászhírnök, bohócz) vendéghívogató, ételfelhordó, a lakodalmas nép mulattatója. Ő szólítja a násznépet, hogy készűljön az útra. A legnagyobb zenebonát ő csinálja s bár tréfái néha nyersek, de míg csauskodik, a sértéseit nem veszik komolyan.
A vőlegény házától való elinduláskor a násznép kocsira űl, a melybe rozmaring-bokrétákkal és türűlközőkkel földíszített lovak vannak fogva. Ének- és dudaszó mellett érkeznek a menyasszony házához. Ott leszállnak s a reájuk várakozó lakodalmasokkal összeölelkeznek és csókolóznak.
A kúm felszólítására a dever a menyasszonyért megy. A menyasszonyt, rendesen kisírt szemekkel, fitestvére karonfogva vezeti elő s átadja a devernek. Erre a menyasszonyt barátnői és a meghívott lakodalmas leányok a következőleg búcsúztatják el.
Hallgass, ne könnyezz, lelkem leánya! – Jobban fog szülőanyád zokogni, – Jobban zokogni, téged síratni, – Majd a társnőid vízért ha mennek, – S Rózsa leánya nem lesz a kútnál, – Sem Rózsa leánya, sem víz a háznál.
Az örömanyához fordúlva:
Édes, drága anyám, ne epeszd magadat! – Bocsáss el engemet, kedves leányodat. – Tiszta szeretettel hálaadást teszek, – Midőn, kedves anyám, tőled búcsút veszek. – Istven fizesse meg sok fáradságodat, – Mindíg javamra tett buzgólkodásodat!
