Pünkösd.
Pünkösd.
Bármennyi kedélyes szokás van a karácsonyhoz és húsvéthoz kötve, a szerb nép egy része mégis jobban kedveli a pünkösdöt (duhovi), mert ennek örömeit a mező és erdő üde zöldjében élvezheti. A pünkösd rendesen a tavasz végére vagy a nyár elejére esvén, a szerbek házaikat zöld ágakkal és virágokkal díszítik fel. A falvak ilyenkor vídáman mosolygó zöld lugast alkotnak, melyből vídám zaj hangzik fel. Ha ily fölékített házba lépünk, a ház védőszentjének képét olajágakkal, a béke jelvényével, találjuk körítve, míg a falak vídám fehér borostyán- és tölgylomb borítja el, a győzelmet és békét jelképezvén. És e díszítményt valódi szükségnek tekintik, mert egyes mondák fönntartották az oly megbűvölt emberek emlékét, kik az Istennek hozott e szokásnak nem hódoltak.
A pünkösd hete minden nehezebb munkát kizár. Alig találunk ilyenkor helységet, mely egyébbel foglalkoznék, mint a régi hagyományok fölelevenítésével. Vannak még oly helységek, hol pünkösd szombatján tömegesen keresik föl a falu határát, nevetve, zajongva és énekelve. Jelképezik az élet örömeit, melyekre minden embernek jogosúltsága van, de a melyek ritkán szoktak tartósak lenni. Este felé a temetőbe mennek, az elhúnytak lelki üdveért imádkozni. Nehányan egész éjjel ott maradnak kedveseik hantjai fölött, s akit elnyom az álom, vagy képzelődése ingerel, csodás dolgokat beszél másnap egy-egy bámuló csoportnak a halottak megjelenéséről és a jövő titkairól. A pünkösdi napokon szintén igen gazdagon látják el élelmi szerekkel asztalukat. Vídám családi körben reggeliznek, s ünnepélyes komolyság és szent áhítat között várják a harangok megkondulását, mely után az egész család templomba megy.
Az ünnep délutánjai vídáman és zajosan telnek. A tambura hangjai mellett énekelnek és vídám kólótánczra kerekednek. Pünkösd délutánján a leányok csoportosan keresik föl az erdő sűrűjét, hogy feleletre bírják a kakukokat. A hányat szól, annyi év múlva fog a leány férjhez menni. Mások ez által életidejük hosszúságát igyekeznek megtudni.
Pünkösd másodnapján a leányok délután a víz partjára mennek, hol egymásután dobják vízbe a mise alatt font koszorúikat. A vízbe dobott koszorúkból 385az életre és halálra is vonnak következtetést a leányok, mert míg a hamar víz alá merűlt virágok: közeli halált, a messze távolban is látható koszorú: tartós életet, vagy ha a boldogságra és boldogtalanságra vonnak belőlük következtetést, örömet jelent. – Némely helyen, a pünkösd másodnapi mise után, a lakosság egy térre tereli marháit, hol azokat szentelt vízzel fecskendezi be a lelkész.
