Esküvői előkészületek.
Esküvői előkészületek.
Az esküvő napján korán reggel a templomba mennek. Bácsban nem volt még eset arra, hogy ekkor együtt mentek volna be, vagy együtt távoztak volna a templomból. A megelőző napon a menyasszonyhoz elviszik az esküvői ruhát, a mit „uzdarje” czímén kap, viszonzásúl a sok ajándékért, a mit ő a vőlegény legközelebbi rokonai részére készített és a mit át fog adni. Ugyanakkor viszik a legényes házhoz az ágyneműt, a kelengyét. A kendők, a kötők (keczelják) kivételével mind a saját kezük munkája. A menyasszony az esküvői ruhát bizonyos ünnepélyességgel veszi föl. Imádsággal kezdi az öltözködést, egy „Üdvözlégy Mária”-val. Ha harisnyáját fölhúzza, a becsúsztatott ezüst pénzt nem veszi ki és ezért a járása kissé bizonytalan. A menyecskék (enge) az öltözködést a következő dallal kísérik:
Majkino ruvo svlači – Naše oblači, – Naše je bolje već Majke tvoje, – Majkino tavno, što je odavno.
Anyád ruháját húzd le – És ezt vedd fel, – A miénk fényes, anyádé kifakúlt, – Kifakúlt, elbarnúlt, mert elavúlt.
392A zokogó menyasszonyt megvígasztalják:
Plači, neplači Maro devojko – Ne grubi lice, – Nećo to lice već Majka ljubit, – Već će to lice naš Ivo ljubit.
Ezután nem anyád, hanem Ivód csókjait kapod. – Mondjad csak Máró, mondsza csak szaporán, – Kit siratsz, kit sajnálsz szívből igazán? – Atyádat? Anyádat, vagy rokonságodat?
Míg a leányos ház inkább a szomorúság tanyája, annál zajosabb a vőlegényé. A fiatalság reggel óta talpon van, vígan járja a kólót az udvaron, de csak úgy próbaképen, időtöltésből, mert hét órakor tamburások éneke mellett körmenetileg mennek a násznagyokért, a kum-ért” és a stari svatért. A kum az egész lakodalmi ünnepélyek főrendezője, ki maga mellé, parancsai végrehajtójáúl, a „prikumak”-ot nevezi ki. Ha a két násznagy együtt van, belép a vőlegény. Ekkor a menyecskék fölékesítik, dalban elmondva, a vőlegény virágait:
Od netega zelenoga, – Od tratorka crvenoga – Iod modre ljubičice – Od crvene ruzičice.
Zöld réti virág-féle, – Piros kúszó virág, – Kék ibolya, – Vörös rózsa.
Mielőtt a vőlegény és a násznép a lányos házhoz érkeznék, ott felhangzik a legszebb románcz:
Dva bulbula* svu noć pripivaše, – Na pendžeru prošenoj devojki, – Pitala je prošena devojka – Il ste braća ni od braće dica – Nit smo braća ni od braće dica – Već dva druga iz zelena luga. Imali smo i trećega druga, – Pa smo ćuli, da se oženio – Pa idemo, de snašu vidimo – Da vidimo, da je darujemo – Nosimo joj svakojaka cvića – Ponajviše cvića karamfića.
Arany J. Szondy két apródját bülbülöknek nevezi. „Bülbülszavu rózsák két mennyei bokra.”
(A menyasszony ablakai alatt, – Egész este két bulbul dalolgat. – A menyasszony kérdi őket, kéri, – Mondanák meg a bulbulok néki, – Testvérek-e? vagy másodtestvérek? – A bulbulok szépen felelének: – Sem unoka, sem édes testvérek: – Zöld bokorból való két jó barát, – Egy barátunk, legszebbik, harmadik. – Úgy hallottuk, mostan házasodik, – A jegyesét szeretnők megnézni, – őt megnézni, ajándékot adni, – Szegfűcsokrot ablakába rakni.)
A távolból hangzó ének, az előretörtető lovasok, a gyülekező kiváncsi népség: előhírnökei a közelgő nászmenetnek. Itt is viszonzásúl, útbaigazitásúl, a menyasszony nevében fölcsendűl a dal:
Svatovi, uranili, put izgubili. – Ovamo svati moji, ovo su dvori moji, – Ja sam divojka vašegga Ive – Prstenovana, ali nevinčana.
Reggel indúlt! a násznép eltévedt – A szép jegyes feléjük integet: – Erre, erre násznépim, jőjjenek, – Erre jösztök, ez a házam tája, – Én volnék a szép Ivó arája. – Az Ivó arája, de csak elgyűrűzve, – Eljegyezve, még nem esketve.
