Advent.
Advent.
Az ünnepkörök szokásai közűl kezdjük az ádventiekkel. Ennek az időszaknak a főünnepsége a matericza és ocza. Az első a napák ünnepe; e napon fogadják szertartásosan a fiatal vőt, a ki zeneszóval köszönt be napához. Igen gyakran e napon szokta először meglátogatni anyját a férjhez ment leány is. Majd a gyerekek, unokák veszik sorba a rokonságot és matericzát köszöntenek s ajándék-dióval, almával megterhelt torbákkal (tarisznya) térnek haza. Az oczá-kat inkább a korosabb férfiak tartják csendes borozás mellett. Sok szép szokással ékes napja a bunyevácznak a karácsony. A szent este egészen betlehemi színhelylyé változtatja a házat. Karácsonyfát állítanak ugyan, de nem tud eléggé meghonosúlni. A gyermekek szalmával hintik be a konyhát, szobát, asztalt, a melyet ezenkívűl fehér abroszszal terítenek le. Az asztal főhelyére teszik a bozsitynyákot, egy kettőskereszt-alakú fonott kalácsot, melyet gyakran aranyozott aszaltmegygyel, szilvával díszítenek fel, s tésztájába pénzdarabot rejtenek. Néha a jászolban fekvő kis Jézust, a pásztorokat, állatokat is kimintázzák rá tésztából. Újévig közszemlére van kitéve, azután minden házbeli kap belőle, 404sőt még a marhának is juttatnak belőle. Az áhítattal elfogyasztott bozsitynyák (bazsitnyák) a bunyevácz asszony főbüszkesége, melynek sikerűltétől függ legnagyobb öröme. Baján karácsony délutánján sütik s feldíszítik madárral (ticze), hordóval (bure), pásztorral (csobán), ökrökkel (volove) stb. Melléje kerűl az asztalra a zöld búza, melyet Lucza-napján vetnek el. A közéje helyezett háromágú karácsonyi gyertyát az áldáspohárban maradt borral oltják el. A kire rászáll a füstje, az hal meg leghamarább. Vacsora fölött, a melyen a cseléd is együtt étkezik urával, a ház örege áldást mond. Az asztal alá mindenféle házi eszközt, szerszámot hordanak össze, hogy munkájukra Isten áldása szálljon. A szent estén a jószágot is bőven ellátják, hogy egész éven át jó erőben maradjon. Az éjjelt átvirrasztják. Egész éjen át ég a házban a gyertya. A gyereksereg a szobában elhintett szalmán alszik, az idősebbje az éjféli misére látogat el.
Karácsony napján a ház örege leányával vagy legényfiával bukariczá-t (borral teli kancsót vagy üveget) küld a másik ház öregének tisztelete jeléűl. A megtisztelt ház elfogyasztja a bort s újra megtöltve küldi vissza a bukariczá-t. A karácsonyi ünnepek alatt minden bunyevácz gazda iparkodik magának polozsájt szerezni, a ki karácsony szent estéjétől kiskarácsonyig vendége marad. (Doso szam za polozsáj! Ova je moj polozsáj! To je nas polozsáj!) E karácsonyi első látogató (délszláv: polazsenik, polozsnik, polozsajnik, polazsár) ősrégi szláv karácsonyi szokás fenntartója, a melyet a középkor folyamán magunkba olvasztott szlávságtól a göcsej-hansági magyarság is átvett (palázolók, luczázók), s amely a bunyeváczság és délszlávság vitathatatlan szokásbeli megegyezésének egyik bizonyítója. A karácsonybőjt estéjén ő kezdi enni a mézbe aprított foghagymát, hogy a gonosz szellemeket a házból elűzze. Nem szabad a házból kimozdúlnia, ott kell a házbeliekkel mulatnia. Sokért nem adja a házigazda, ha jó polozsájra talált, a ki nem egykönnyen dől ki; hetek múlva is eldicsekszik vele. Mikor a polozsájság lejárt, a gazdasszony nagy kaláccsal, a gazda egy jó hosszú szál kolbászszal, a melyet nyakába kerítenek, útnak eresztik, százszor is megígértetvén vele, hogy a jövő karácsonyra megint ő lesz a polozsájuk.
