A város leírása.
A város leírása.
Mint minden alföldi város, a hol a hellyel nem kell takarékoskodni, Baja városa is igen nagy területen épűlt. Hiszen még a belvárosban is alig van ház, melynek ne volna tágas udvara és kertje. Baja a szép udvarok városa. Minden 295udvarban virágok díszlenek, egyik-másik valóságos rózsaliget, mely jól esik a szemnek és föltűnik az idegennek. Talán a magán-virágkedvelés az oka annak, hogy a városnak máig sincsen valamire való parkja vagy sétatere. A mely hiányon különben a főtér vagy Szent István-tér parkozásával fog a város a közel jövőben segíteni.
Érdekes jelenség, hogy mily kevés Baján az emeletes ház. Kétemeletes egyetlen egy volt azelőtt, az is öszedőlt 1902 húsvétjakor. Azóta a tanítóképző-internátus épülete az egyedűli kétemeletes ház Baján. Ezenkívűl csupán 41 ház emeletes a háromezerből: mindenesetre oly körűlmény, mely eléggé igazolja, hogy valaha míly olcsó lehetett itt a telek.
Az utczáknak nincsen aszfalt-burkolatjuk. Manap már a legtöbb utcza – kivéve a kültelkeket – ki van kövezve terméskővel, míg a gyalogjárók nyolczszögű égetett téglával vannak kirakva. Ez a fajta kövezés egyébként tiszta is, mert tíz perczczel a legnagyobb nyári zápor után bízvást sétálhat rajta az ember. Kényelmes is, mert nem oly hepehupás, mint a közönséges terméskő, meg nem puhúl meg a kánikulában, mint az aszfalt. A kövezés egyébként igen drága mulatság Baján, mert a hozzávaló anyagot a komárommegyei Süttőről kell ideszállítani. Nem is csoda, ha egy-egy kőnek a kifaragása, ideszállítása és elhelyezése 20 fillérnél többe kerűl a városnak.
Az utczákat gázzal világítják. Villamostelepe nincsen a városnak, mely nagyot hibázott akkor, a midőn egy augsburgi részvénytársasággal 50 évre szóló szerződést kötött a város világítására nézve, mert bár az ipari gázt itt is olcsóbban számítják s a belváros területén Auer-égők világítanak: a város keze mégis meg van kötve és nem szabadúlhat e most már elavúlt világítástól, mely azonfelűl nem is nagyon sűrűen világít és a szerződés holdtöltekor egyáltalában nem. Újabban azonban mozgalom indúlt meg a városban egy villamos telep építése iránt, melynek az volna a rendeltetése, hogy legalább a magánfogyasztást szolgálja és gázgyárral kötött szerződésben körvonalazott városrészeken kívűl eső területeken a közvilágítást teljesítse.
Az utczák rendre be vannak fásítva, legnagyobbrészt akáczfával, de találkozik némely helyütt platán és égerfa is, míg a szentjánosi útat jegenyék és nyárfák szegélyezik.
Vízvezetéke nincs a városnak. A csatornát is a Kenderes-ér helyettesíti. Az ártézi kútak vizét more patrio lajton hordják szét a városban; a csilingelő kocsikat a lakosság apraja-nagyja ismeri.
Az utczák általános képéről szólva, megemlítendőnek tartjuk azt a specziális szokást, hogy az alsóbb néposztályok férfi-lakosai idejüket csoportokban összeverődve, az utczán töltik. Télnek évadján még hétköznapokon is, itt-ott akkora a csoportosulás, hogy idegen ember valami kisebb fajta népgyűlésnek nézné. Külön helyük van a munkakereső napszámosoknak, favágóknak, cselédeknek és fuvarosoknak; utóbbit, akár Szegeden, Baján is „koplaló”-nak, a fuvarost meg „koplalós kocsis”-nak hívják.
Tegyünk most egy sétát a városon át, úgy osztva be útunkat, hogy annak minden nevezetesebb pontját érintsük.
Útunkat a Baját éjszakra érintő, de még Pestvármegyéhez tartozó Bajaszentivánnal kezdjük meg, az Istvánmegye nevű városrészben, ott, a hol a Baja–Báttaszék közötti áthídalás magas töltése végignyúlik az országúton. A töltéskor sok föld kellett, miáltal jókora terület nivellálódott. E területen áll a Schmidt és Tsa új gőzmalma, nemcsak hatalmas arányaival, hanem architektonikus csínjával is meglepve azokat, a kik a híd felől a városba érkeznek.
Az útat – Pesti-út – jobb felől házak szegélyezik, balról szőlők terűlnek el, melyek, kivált májusban, mikor a gyümölcsfák virágoznak, messziről gyönyörködtetik a szemlélőt. Csak a belváros felé találunk már balról is házakat.
A Pesti-út a Vásártérbe torkol. A Vásárteret a vasúti töltés és állomás osztja kétfelé. A keleti rész az állatvásártér, a nyugati kirakodó vásár. Baja városának öt vásárja van, ezek között leglátogatottabb a szeptemberi és deczemberi, a mikor itt rengeteg nép gyűl össze az egész vidékről.
A vásártéren fordúljunk kelet felé, a merre a kocsiút a vasúti raktár felé vezet. Jobbról esik a gubóbeváltó hivatal, azon túl a vasúti állomás. Kis méretei megfeleltek az eddigi forgalomnak, de a közel jövőben majd elválik, vajjon megnagyobbodik-e akkorára a forgalom, hogy az állomás épületét is ki kelljen bővíteni.
296Mindjárt az állomás előtt terűl el a vonat-kert. Kár, hogy maga a publikum teljesen elhanyagolja és faczér cselédek, meg közveszélyes egzisztencziák kétes értékű kedvteléseinek prédáját engedi át. Pedig ebből a kertből igen szép sétahely kerűlne ki, hiszen hatalmas platánjai és akáczfái máris kellemes árnyékot nyújtanak. Az új vasút tán inkább fogja majd ide csalogatni a sétáló kedvű publikumot.
Áthaladva a vasúti töltésen és az állatvásártéren, Baja város gazdasági életének egyik specziálitása fogad bennünket. Esztétikai értéke azonban kisebb a gazdaságinál. Itt vannak ugyanis a sertéshizlalók, melyeknek tekintélyes kivitele még inkább növekednék, ha a szabadkaihoz hasonló húsfogyasztó teleppel bővítenék.
Elhaladva a gör. kel. temető mellett, a város egyik nagykiterjedésű szőlőterületére, az ún. n. Vanczaga-dűlőbe jutunk. Itt van a Bajai Gyümölcsészeti Egyesületnek nagy telepe is, az ú. n. Rezső-telep.
A szőlők végén van a régi lovassági gyakorló-tér, délnek az izr. temető.
Térjünk onnan vissza a Szegedi-úton a városba. Említésre méltó a régi méntelepi kaszárnya, melynek emeletén van elhelyezve a városi zálogház. Az inkább hatalmas, mint díszes sárga épülettel fedrén szemben áll a m. kir. állami tanítóképző intézet és internátus, mellette az ifjúsági játéktér, délnek pedig a régi városi polgári és kath. elemi iskola, hol most a kereskedelmi és iparostanonczok oktatása folyik.
A vásárteret nyugaton a kir. járásbíróság és telekkönyvi hivatal nagy saroképülete zárja be, melynek egyik oldala a Mátyás király-térre szolgál. Ez is olyan félbemaradt parknak készűlt, de a sétáló közönség nem igen keresi föl.
Mi is ott hagyjuk és az Arany János-utczába kanyarodunk, melynek végén ott van az impozáns izr. templom, hatalmas oszlopokon nyugvó portáléjával. „Egyedűl az Istennek” – hirdeti az utczai front homlokzatán levő aranybetűs fölírat. A főbejárat a rácsos kerítéssel elzárt udvar felől van.
A templom ékességei közűl megemlítjük a Thora-függönyöket, melyek közűl, főleg a Boschán-család ajándéka, valóságos műremeke a hímzésnek. A kéziratos szentírási pergamen-tekercsek is kész grafikai látványosságszámba mennek. A felállítandó orgona körűl jelenleg folynak a tárgyalások. Az isteni tiszteleten a szentbeszédek nyelve magyar.
A bajai izraelita hitközség példás áldozatkészségének mindmegannyi tanúbizonyságai azok az épületek, melyeknek mindegyike a templom körűl sorakozik és a hitközség kultúrális érdekeit s emberbaráti érzelmeit van hívatva hathatósan szolgálni. Itt van az izraelita elemi és polgári fiú- és leány-iskola, a kisdedóvó, a melyeknek mindegyikében város- és vidékszerte elismert tanerők oktatják a nem is kizárólag izr. vallású ifjúságot, jó magyar érzületre. Itt van az izr. aggok háza, a Jótékonyczélú Leányegyesület népkonyhája, a szomszédos utczában a félszázadnál régibb izraelita kórház.
Az Arany János-utczából a Kölcsey-utczának alsó végére érünk, hol a felső városrésznek egyébként gyér vizű ártézi kútja van. Éjszaknak ott találjuk a Spitzer Károly és Fiai szesz- és élesztőgyárát, majd elhaladva mellette, a m. kir. 4. honvéd huszárezred bajai osztályának kaszárnyáját és a kiskőrösi méntelep bajai osztályának emeletes, díszes, kerttel övezett kaszárnyáját, mely utóbbi már egészen a város szélén áll. Nincs is ebben a városrészben, a Józsefvárosban, más említésreméltó épület, mint a felsővárosi elemi iskola és kisdedóvó a Flórián-utczában.
Visszafordúlva a Haynald-, vagy régi Bárány-utczába, a gör. keleti, Szent Miklósról nevezett plébániatemplomhoz érünk, melyet nagykiterjedésű, értékes vasrácsozat övez. Egyik oldalán van a plébánialak, a másikon az iskola a tanító lakásával.
Még néhány évtizeddel ezelőtt számra és tekintélyre egyaránt kimagasló volt a bajai szerb hitközség; azonban manapság az előbbi tekintetben igen megfogyatkozott, úgy hogy az újvidéki gör. kel egyházmegyéhez tartozó gör. keleti plébánosnak fő jövedelmét a régi alapítványok teszik. Hogy valamikor a városházán is a szerb elem dominált, azt az mutatja, hogy még ma is két templomuk van, s hogy a szerb vízkereszt ünnepén a gör. kel. plébános körmenetben vonúl a városházára házszentelésre. Magának a templomnak magas, díszes és sok képpel ékes ikonosztázionja említésre méltó.
Baja. – 1. A Szent István-tér.
Baja. – 2. A róm. kath. templom.
Baja. – 3. A Ferencziek temploma.
Baja. – 4. A gróf Zichy Bódog-tér.
Baja. – 5. A m. kir. áll. méntelep.
Baja. – 6. A gör. kel. templom.
Baja. – 1. A Fischer-féle alapítványi ház.
Baja. – 2. A Czisztercziták rendháza.
Baja. – 3. Városi közkórház.
Baja. – 4. A városháza.
299Ott, a hol legszűkebb a Haynald-utcza, áll Baja városának egyik régi híressége, az Arany Bárány-szálló. Egykor és most! Egykor legnagyobb terme volt a Bácskának, ma már kívűl-belűl oly dísztelen, hogy magunk is resteljük, hogy külömb szállást nem adhatunk Tháliának. Egykoron hetekig hangos volt a Báránynak egész környéke, mikor egy-egy restauráczió alkalmával a gazdag felsőbácskai nemes urak a fehér asztalnál folytatták a vármegye s az ország sorsának intézését, most néhány agglegény fogyasztja el csendben és rendben a maga ebédjét és vacsoráját. Egykor itt játszottak hét vármegyének legkülömb czigányai, a Dankó Gáborok és Vajda Józsik füstös nemzetsége; manapság pap meg ügyvéd lett a Vajda-fiúkból, s a Bárányba csak a Kath. Legényegylet mulatságain meg a molnárok „lakozás”-akor lehet valamirevaló czigánymuzsikát hallani. Valamikor híres bálok voltak itt napi, vagy ha úgy tetszik, esti renden, melyeken sok szép regénynek első szálait szőtték azok, a kik most már deres fejjel gondolnak vissza a Báránynak régi dicsőségére; manapság egy-két pohár „bruczkó” mellett itt fogyasztja el az udvaron magával hozott ebédjét a vidék gazdag sváb parasztja, a mikor egyenes adófizető létére elintézi dolgát-sorát az itteni adóhivatalnál. Bizony megkopott már a czégéren a bárány arany festéke, megkopott magának a Báránynak régi hírneve is.
De a mi legszomorúbb, mégis itt kell hajlékot keresnie a színészetnek, mikor Bajára látogat. Kezdetleges a színpad, a mellett oly kicsiny, hogy alig tudnak rajta mozogni. A modern színpadi technika vívmányainak mikénti alkalmazása nem is okoz gondot a mi színidirektorainknak, hisz örűlnek, ha egy-két bútordarabot úgy tudnak elhelyezni a színpadon, hogy elférjen tőlük néhány szereplő is.
A zenekar szabadon űl az első széksorok között. Így aztán kiki csak azt a szólamot élvezi, a mely mellett űl. Páholyok nincsenek; villamosvilágítás híján a nézőtér nem sötétíthető el. Sok-sok illuzió kell tehát, hogy az ember Baján színdarabot élvezhessen.
A foyert egy kis darabka folyosó helyettesíti, a melyben végződik a szűk lépcsőfeljárat. Valami pánik esetén országra szóló szerencsétlenség eshetnék meg itten. Vajha e sorok is hozzájárúlnának ahhoz, hogy az illetékes körök végre többet tennének a rendes színház érdekében a puszta tanácskozásnál és tervezgetésnél!
A Haynald-utczának a Zichy Bódog-térbe való torkolásával szemben áll a zircz-cziszterczi rendnek a székháza. Kár, hogy architektonikus egészet nem alkot. Ugyanis felében megtörik az épület tompa szögben, úgy hogy egyik része a Zichy Bódog-térre néz, míg a másik a Vörösmarty-utcza elejét alkotja. Az egyébként tekintélyes épületben vannak a ciszt. r. főgimnáziumi tanárok lakásai, a házi kápolna és a két teremből álló tanári könyvtár. Az épülethez tágas és árnyas kert tartozik. Maga az épület a tanúlmányi alapnak a tulajdona, a rend csak haszonélvezeti joggal bírja, a mig a bajai főgimnáziumot fönntartja.
Szemben a cziszterczi rendház főbejáratával áll a katholikus templom, 61 méter magas tornyával, 19.75 méter széles homlokzatával. A templom hossza 40.5 m. 1904-ben barokk-ízlésben kifestett belseje művészi szempontból külön említést nem érdemel, bár az egésznek az ízlésén nagyon sokat lendített Simkó Mihály ny. gombosi lelkész, a város szülötte, a midőn 1906-ban a gót-stílű tabernaculum helyébe egy barokk-stílű szentségházat emeltetett. A templom ablakainak üvegfestései egyes híveknek adománya. A hajó jobb oldalának a karzat felől eső végén van egy hatalmas bronz-relief, Polimberger Jánosnak a síremléke, mely művészi szempontból kétségkívűl a legértékesebb része az egész templomnak.
Magának a reliefnek a nagysága 134×81 cm és egy antik temetési menetet ábrázol. Főleg az urnát vívő alakok plasztikája figyelemre méltó. A relief fölött van a latin epitáfium, helylyel-közzel már hiányos betűkkel. Mindkét bronzlapot egy 3.30 méter magas gránitkeret foglalja be.
A pneumatikus rendszerű új orgona Angster pécsi gyáros sikerűlt alkotása.
A templom bejáratától jobbra van a plébánia-épület, melynek tágas udvarát hatalmas fák árnyékolják be. Mellette a Kazinczy-téren a cziszt. r. kath. főgimnázium emeletes épülete.
A Kazinczy-térnek csekély lejtőjén fölhaladva, a Zichy Bódog-téren levő Tóth Kálmán-szoborhoz érünk, melyet vasrácscsal övezett kis kert vesz körűl.
3001881 február hó 4-én jelentette be Hauser Mór dr. polgármester a törvényhatósági közgyűlésen a város nagy szülöttének halálát, egyben indítványt tett, hogy a város emeljen szobrot Tóth Kálmánnak. A szobor költségére a város 2000 koronát szavazott meg házipénztárából, egyben gyűjtést rendezett országszerte, melynek eredménye volt, hogy 1891 július hó 14-én ki lehetett írni a pályázatot, mert összesen 28,000 korona gyűlt össze a szoboralapra. A négy pályamű közűl Bezerédi Gyuláét fogadta el a bíráló bizottság. A szobor 2.56 m magas érczbe öntött alak, mely 3.44 m magas gránit-talapzaton nyugszik s a költőt, „az eszmék és érzelmek tolmácsát, külső megjelenésének keresetlen egyszerűségében, fesztelen, mégis daliás állásban, nemes magatartásban” ábrázolja.
A szobor leleplezésének ünnepe 1894 márczius hó 9-én ment végbe.
Tóth Kálmán szobra egyelőre, a míg Türr tábornoké el nem készűl, egyedüli szobra Baja városnak. A szobor helye jól van megválasztva, szépsége minden oldalról kellőkép érvényesűl.
…Az az ércz-szív bizonyára már nem érzi azt a sok keserűséget, melytől csordúltig telt meg életének utolsó öt évében. Tempora mutantur, s az ideális lelkületű költő, a ki nagyon hajlott az ábrándozásra, nem is sejtette, hogy az a város, melyre mint országos nevű költő, dicsőséget árasztott, melyre mint országgyűlési képviselő, négy czikluson át pazarolta lángoló szeretét; valaha is hűtelen tudna lenni ő hozzá, kiről képviselőtársai szerető gúnynyal mondogatták, hogy letolná még a királyi palotát is Bajára ha lehetne. (Prém: Az utolsó öt év. Horváth Cyrill Tóth Kálmán Albumában. 65. l.)
Azt hitte, csak meg kell lennie szülővárosában, és már biztos a győzelme. Csalódott, s e csalódás a szívébe markolt, megbillentette lelkének egyensúlyát, s alig tudták visszatartani a végzetes lépéstől.
Most már nem fáj neki semmi. Most már az is csendes emberré lett, a kinek gyermeki kegyelete nem talált elégtételt abban, hogy Baja város szoborral akarja kiengesztelni atyja emlékét, s e képviselőválasztásra való hivatkozással, távol maradt a város kegyeletes hódolatától. „De a sír sok mindent elfed…”
A Tóth Kálmán-szobor mögött kezdődik az Eötvös József-utcza, melynek mindkét oldalán szebbnél-szebb üzletek kirakatai díszlenek. Baloldalt van a városi bérház, a melyben van a kincstári posta-, távíró- és távbeszélő-állomás, jobbról pedig az izr. hitközségnek óriási bérpalotája. Valamikor Pilaszanovich-féle kastély volt, majd Fischer Sámuel gazdag kereskedő vette meg, ki viszont az izr. hitközségre hagyta. Nagylelkű adományát a ház Szent István-téri homlokzatán fekete márványtáblának arany betűi örökítik meg.
A Szent István-tér v. főtér nyugat felé nyitott, három oldalról pedig (kevés kivétellel emeletes) házak övezik. Itt van a Szentháromság szobra, az ártézi kút és egy egyszerű sétahely a Sugovicza partján. Egyelőre még nem sokat mutat, de van egy 26,000 koronás „főtér-rendezési alap”, mely hívatva van a legközlebbi jövőben ezt az egyébiránt szép fekvésű teret parkká átalakítani. Főnehézség a piacz kihelyezése.
A Fischer Sámuel-féle ház mellett elhaladva, a Bajai Kölcsönsegélyző Egyesület helyiségéhez és bérházához érünk, mely éjszak felől határolja a főteret. Ezzel szemben áll Deutsch Mátyásnak régi jóhírű emeletes szállodája, a Nemzeti Szálló, melynek egyik szárnyában van a Kereskedelmi Kaszinó hajléka, míg a Sugovicza felőli szárnyában a nagyterem, hol jelenleg a város elite-mulatságait szokták megtartani. A Nemzeti Szálló során, a régi városháza helyén van a Bajavidéki Takarékpénztár épülete a Szent István-tér és az Attila-utcza sarkán, míg a másikat a Schlesinger-féle hatalmas, emeletes vaskereskedés, raktár és lakóház alkotja.
A Schlesinger-ház másik homlokzata az Erzsébet királyné – régi Fő – utczára szolgál, mely innen indúl ki délnek. Az Erzsébet-utcza másik határa a Bajai Takarékpénztár épülete és hatalmas emeletes bérháza.
A takarékpénztár meg a városi székház között látható szerdán és szombaton a város egyik érdekes iparágának, a papucsos iparnak a kirakodója. A színes és hímzett papucsokat a búnyó és magyar leányok és asszonyok igen kedvelik; van is belőle színben és számban oly gazdag választék, hogy öröm nézni.
Kelet felől a városi székház zárja a Szent István-teret. Valamikor Grassalkovich-féle palota, a Takarékpénztár épülete pedig az ehhez tartozó présház 301volt; a két épület összetartozott, és nem volt utczával elválasztva. A város 1862-ben megvette az egész Grassalkovich-telket, majd a présházat 1863-ban 24.700 frton eladta a Takarékpénztárnak, mely 77.000 frton építtette rajta az előbb leírt bérházát.
Maga a városi székház szép, impozáns épület. Hatalmas négyszögön áll és négy utczára tekint; főbejárata és lépcsőháza a Szent István-tér felől van. Itt van elhelyezve a két emléktábla is, mely hirdeti az utókornak, hogy Baja város közönsége hazánk fennállásának ezredik évében megújította a város székházát. Ünnepélyes felavatása 1898 szept. 7-én ment végbe.
A lépcsőházban, a félemeleten van egy érdekes maradvány a régi Grassalkovich-kúriából: egy márványkandalló-párkányzat, a falba beépítve.
Szemben a felmenettel van a város közgyűlési terme, félkörben haladó, kényelmess padsorral, díszes pódiummal és űlésekkel. A bútorzat színe világos. A falakat őfelségének, Tóth Kálmánnak és Türr Istvánnak a képei díszítik. A két előbbi a keleti falon van, az ajtótól jobbra s balra; mindkettő nagy méretű olajfestmény. Az utóbbi Failutti Domonkos velenczei festőnek remekszép pasztell-képe, mely az agg tábornokot polgári ruhában, fején szürke kalappal, a megszólalásig híven ábrázolja, ezenfelűl a pasztell-modornak is igen sikerűlt alkotása. A képet a festő Türr személye iránti tiszteletből ajándékba küldte a híres generális szülővárosának, hadd lássák, hogyan becsülik új hazája szülöttei: Garibaldi adjutánsát a marsalai ütközetben…
A közgyűlési terem mellett van a tanácsterem. Ennek falait Vastagh György festőművészünknek négy olajfestménye díszíti, Kossuth Lajosnak, Türr Istvánnak, és a város két jeles szülöttének és nagy jótevőjének, Bende Imre nyitrai püspöknek s a Délamerikába vándorolt Rusits Jánosnak a képei.
A tanácsteremből a főispáni lakásba léphetünk, míg a közgyűlési terem mellett a polgármesteri és főjegyzői hivatal egészíti ki az emelet főtéri frontját. Az emelet többi részeit a megfelelő városi hivatalok helyiségei foglalják el, míg a földszinten részint üzletek vannak, részint a rendőrség, a katonai ügyosztály, a mérnöki hivatal stb. helyiségei.
Az épület maga nem rideg, bürokratikus, barátságtalan stílusban épűlt, hanem mindenben és mindenütt ízlésre, csínra vall. Manzárdos teteje messzire látszik; nagy, tágas ablakai megvilágítják a termeket és folyosókat, az udvar is kellemesen hat az ő puszpáng-szegélyű virágágyaival. Mintha a városháza maga akarna jó példával elűljárni a város virágkedvelő lakosságának.
A Szent István-térről az Erzsébet királyné-utczába kanyarodva, mindenekelőtt a Reich Farkas Fiai czég nagy kelmeárú-kereskedés ötlik a szemünkbe. Szemben vele van Mészáros Lázár honvédtábornok testvérének egykor kétemeletes háza, mely azonban 1902 nagyszombatján bedőlt, emberéletet is temetve romjai alá. Az utódok lebontatták a II. emeletet. Az első emeleten van a kir. közjegyzőség, a melléképületben pedig a közös konyha helyisége.
Erről az intézményről érdemes néhány szót szólnunk. Tudjuk, hogy a megélhetés általános drágulása érlelte meg ezt az eszmét a társadalomnak főleg hivatalnoki osztályában. A mozgalom Nagybecskerekről indúlt ki, de igen sok helyütt fiaskóval végződött. Baján immár a tizennyolczadik hónapja működik, és mert kellő körűltekintés és ügyes vezetés mellett szerényebb keretek között maradt meg, szépen be is vált és életképességét a tagok megelégedésére kellőkép bebizonyította. A háromfogásos ebédnek és egy fogásos vacsorának díja adagonként 75 korona, három személyre számítva adagját. A közös konyhának ötven tagja van, hatvan adaggal. Alapítója és mostani elnöke Vágó Rezső elemi isk. tanító és alsókeresk. igazgató. A havonkénti húsfogyasztás 720 kg, az eddigi lisztfogyasztás közel nyolcz tonna.
Ettől délnek van a szerb hitközség emeletes bérháza, udvarán a régi kis szerb templommal.
Tovább haladva, az Erzsébet-utczán jobbra hagyjuk a Bajai Kereskedelmi és Iparbank emeletes épületét, majd ott, a hol az utcza kiszélesedik, balra a bajai járás főszolgabírói hivatalát, messzebb délnek jobbfelől a Spitzer-féle gyufagyárat és a Grauaug-féle gyapjúfonó-gyárat. Ugyancsak az Erzsébet királyné-utczából lehet eljutni a Kőszegi-féle talajművelő gépgyárba. Elhagyva a főutczát, a vaskúti vámon túl, a petői szőlők terűlnek el az út jobb oldalán, távolabb pedig az Allaga Ottó-féle 126 kat. holdas szőlőtelephez jutunk, melynek 1908. 302évi bortermése 2000 hektoliter volt. E hatalmas teleptől nyugat felé egy vonalba esik a vodiczai kápolna, melynek akáczfáktól árnyékolt szent kútjához ezrével jönnek évenként a búcsúsok még Szeged tanyáiról is. Itt tartják a szerbek is az ő híres leányvásárjukat.
Visszatérve a városba, a Czéllövész-Egyesület helyisége, a Lőkert vonja magára figyelmünket. Ez a város közönségének nyári kiránduló helye. Van lövőháza, verandája, tánczterme, (nyugati homlokzatán e régi hexaméterrel: „Polgár, légy hazavéd, e szép czélt érni tanuld itt!”), tekepályája; sétahelyeit százados fák árnyéka teszi kellemessé.
A Lőkerttel összeér az állami kertészsegéd-iskolának 40 kat. holdas telepe. Egy évtizeddel ezelőtt még a Barának nevezett hepe-hupás, kopár homoksivatag terűlt itt el; ma egész kis paradicsomot varázsolt ide az emberi észnek és kéznek az ügyessége. Az intézet előbb kertmunkás-iskola volt, bennlakó növendékekkel; a múlt iskolai évben kertészsegéd-iskolává emelkedett, a mikor az iskolának alapítója, Hegedűs József, megvált állásától és az iskola szomszédságában levő saját szőlőtelepén lelenczházakból kikerűlt, elhagyatott gyermekek nevelésével kísérletezik.
A kertészsegéd-iskolától éjszak felé, a város legszebb utczájába, a majdnem 2 km hosszú Szent Antal-utczába jutunk. Ez a város szemefénye, legkedvesebb sétáló-helye télen-nyáron egyaránt. Itt van a 18 főből álló csendőrség laktanyája, az alsóvárosi iskola, a Kath. Legényegylet háza, azonkívűl szebbnél-szebb, de végig földszintes lakóházak, majdnem kivétel nélkűl tágas, virágos udvarokkal és legnagyobbrészt szőlővel beültetett kertekkel.
A Szent Antal-utczát keresztező Damjanich-utczának széles, két-két sor fával szegélyezett nyugati oldala télen sertés-, nyáron dinnyepiacznak szolgál. Kelet felé esik a Szállásvárosrész, melynek nádtetős házaiból 1905 május 6-án 68-at pusztított el a tűzvész 3/4 óra alatt.
A Damjanich-utczán át a Kálváriához érünk, mellette van a kálváriai temető és a protestáns temető. Innen a Rókus-utczába térünk. Széles, egyenes utcza, teleültetve vadgesztenyefákkal; ha ezek megnőnek, egyik legszebb utczája lesz a városnak.
A Rókus-utczában van a városi szegényház és a városi közkórház gyönyörű telepe. A kórháznak három palotaszerű nagy emeletes épűlete a fertőző pavillonnal, halottas házzal és gépházzal együtt, nagy parkszerű telepen fekszik, melyet mindenünnen magas vasrács vesz körűl. Az első épületben van a sebészeti és belgyógyászati osztály 300 ágygyal, a második épület földszíntjén vannak a konyhák és gazdasági helyiségek, az emeleten a Megváltóról nevezett betegápoló apáczák lakásai, középütt igen csinos kápolnával. A harmadik az élő halottak emeletes kriptája, az elmegyógyintézet, 160 betegre berendezve. A földszínten van a nők, az emeleten a férfiak osztálya.
A kórházat a jelenlegi igazgató-főorvos, Róna Dezső dr. 1908-ban Röntgen-laboratóriummal szerelte föl.
A kórházat 1836-ban alapították. 1841-ben leégett, majd kibővítve újra fölépítették és 44 ágyra rendezték be. Mai impozáns alakját 1903-ban nyerte.
A kórháztól éjszakra esik a róm. kath. Szent Rókus-temető, közepén a Szt. Rókus-kápolnával, melyet a bajai plébánia hívei 1795-ben építettek, az akkor dühöngött pestis emlékére. A temetőt néhány szép síremlék ékesíti. Itt nyugszik Perczel Miklós 48-as honvédezredes is. († 1904 márcz. 14.)
A Rókus-utcza éjszaki végén van a tűzoltó-telep. A tűzoltóság részben városi, részben önkéntes; az utóbbi 1871-ben alakúlt. A tűzőrség különben a Ferenczrendiek templomának tornyán van. A tűzőr éjjel minden negyedórában sípjába fúj; a városházáról felel neki a rendőr, a mi mindenesetre egyszerű és praktikus megoldása a kölcsönös ellenőrzésnek. A tüzet a városrész számának megfelelő számú kürtszó jelzi; az őrségre elsőnek érkező fuvaros vagy bérkocsis jutalomban részesűl.
A tűzoltó-teleppel szemközt, a Deák-Ferencz-utcza keleti végén áll a Tske János gazdának minden úri kényelemmel berendezett nagy sarokháza. A következő – Petőfi-utczai – sarkon áll a református templom, mellette, a Petőfi-utczában, a ref. paplak, a Deák Ferencz-utczában a ref. iskola és bérház. Valamivel tovább a Kereskedő-Ifjak Körének csinos háza, majd a városi polgári és kath. elemi iskolának emeletes épülete, a Polgári Kaszinó és az adóhivatal.
303Ha pedig a Petőfi-utczában tovább megyünk éjszak felé, a Ferenczrendi zárda kertje és a régi ú. n. kisszállási uradalom telke között, melyet egy bajai úrinő megvett Boncompagni-Ludovici herczegtől és kényelmes bérházakkal épít be, a Petőfi-utcza és Széchenyi-utcza sarkán, az ág. evangelikus templom-hoz érünk, melynek tornyát 1907-ben építették. Paplak és új iskola szintén a templom mellett áll. Ugyancsak a Széchenyi-utczában van a Bajai Sporttelep bejárata. Télen itt van a korcsolyapálya, nyaranta négy teniszgrundon szórakozik a sportkedvelő fiatalság.
A Sporttelep szomszédságában van a Bajai Ipartestület háza, mely legújabban hajlékot ad a Munkásbiztosító Pénztár-nak is. Van olvasóterme, irodája, díszterme, az udvaron tekepályája.
A Széchenyi-utczának déli oldalát szintén a ferenczrendiek nagy kertjének fala alkotja; nyugoti végében áll maga a zárda és a templom.
Messze századokra kellene visszamennünk, ha a bajai Szent Ferenczrendi templomnak és zárdának történetét megakarnók írni. Hiszen a hagyomány szerint, melyet azonban Iványi nem tart teljesen kétségtelennek, 1260-ban, tehát egy emberöltővel assisi Szent Ferencznek halála után (1227), már laktak itt ferenczrendi szerzetesek.
Mai templomuk és zárdájuk 1759-ben épűlt, de az 1840-iki nagy tűzvész után renoválni kellett. A mostani templom 46 m hosszú és 17 m széles. Oltárképe Szent Antalt ábrázolja, kinek június 13-iki ünnepén az egész vidék népe ide zarándokol.
A zárda tagjai a kapisztráni Szent Jánosról nevezett tartományhoz tartoznak és elfogadták a XIII. Leo pápa kezdeményezésére országszerte megindúlt reformot. Főleg a város és a vidék lelkipásztori teendőinek végzésében hathatósan támogatják az egyházmegyei papságot. (Évenként 27–28.000 embert gyóntatnak.)
A rendtartomány növendékei Baján nyerik hittudományi kiképeztetésüket.
A Széchenyi- és Zárda-utcza sarkán áll Alsóeörsi és Vámosi Gál Péter örököseinek a kúriája, mellette a Boschán Károly-féle lakóház, a mellett a Bajai Kaszinó épülete két kerthelyiséggel és vendéglővel.
Itt vagyunk újra a Zichy Bódog-téren. Nagy útat jártunk be, de nagyobbat járt meg maga a haladó idő. Ki hinné, hogy ott, a hol most szebbnél-szebb épületek emelkednek, régente palánkkerítések állottak, hogy a Kenderes-éren fapadlók vezettek át s a fehérnép az utczán mosta ruháját a patak vizében?
De még nincsen vége sétánknak. Sőt az útnak csak a felét tettük meg, bár a nevezetességekből már kevesebb maradt a másik felére.
A cziszterczita rendház mellett elhaladva, a Vörösmarty-utczába érünk, melynek egyik mellékutczájában, a Katona József-utczában van az izraelita hitközség gőzfürdője, végén pedig a Középponti Szálló, nagy forgalmú kávéházzal és csinos kerthelyiséggel.
A Középponti Szállón túl van a régi Vojnits-féle ház, igazi régi magyar nemesi kúria, előtte kis kerttel, a hova az egyik tervezet szerint a felállítandó Türr-szobor kerűl. A nagy területen álló épület jelenleg a Herczfeld-örökösök tulajdona.
Szemben a kúriával van a Drescher-féle nagyszabású vas- és vegyeskereskedés. Ugyanitt van a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank Bajai Fiókjának hivatalos helyisége is.
A Vörösmarty-utczából a Hattyú-utczán át a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanénék zárdájához visz útunk. A szerzetesnők számára Császka György kalocsai érsek alapította 1903-ban a modern pedagógiának minden követelménye szerint fölszerelt mostani intézetét, hol a nővérek egy hat elemi és négy polgári osztályú nyilvános joggal felruházott leányiskolát s egy kisdedóvót látnak el okleveles tanerőkkel.
A zárda mellett elhaladva, tekintetünk egyenesen Tóth Kálmán szülőházára esik, mely a róla nevezett utczában áll s melyet a város kegyelete emléktáblával jelölt meg.
Három házzal odább van a Jókai-utcza, melyet, mivel minden rövidsége mellett is egyszerre nem kevesebb, mint 22 özvegyasszony lakott benne – Özvegy-utczának neveztek el a régiek.
A Tóth Kálmán-utczából a Czirfusz Ferencz-utczába térünk, hol a Schmidt testvérek gépgyára és a szocziálista munkásotthon áll. Innen a Kossuth Lajos-utczába, 304majd a Mátyás-király-téren, Türr István és Bethlen Gábor-utczán át a Deszkás-utczába megyünk. Csupa fakereskedés mindenfelé, nevét is innen kapta.
A régi Proválián, most Árpád-utczán át a „Koplaló-tér”-re, onnan a régi Borrévre jutunk. Itt van a halpiacz, az uszoda, szemben a bajai parttal, a Sugovicza másik oldalán a Schleicher-sziget és a Pandúr-sziget.
Indúljunk el a Szent János-városrész felé vezető úton, a „nagytöltés”-en a Duna felé, a hol befejezzük sétánkat. A két kilométernyi út elején van a Schön czég szénraktára, majd távolabb a gázgyár, s a Schleicher-féle téglaégető.
